OSHO Öröm

Hadd kezdjem egy rövid anekdotával:

– Az orvosom ragaszkodott hozzá, hogy eljöjjek önhöz – mondja a páciens a pszichiáternek. – Isten tudja, miért: boldog házasságban élek, biztos állásom van, sok barát vesz körül, nincsenek félelmeim...– Hm – bólint a pszichiáter a jegyzettömbje felé nyúlva –, és mióta megy ez így?A boldogság hihetetlen. Úgy tűnik, az ember képtelen a boldogságra. Ha depresszióról beszélsz, szomorúságról, szenvedésről, mindenki elhiszi; az természetesnek látszik. Ha boldogságról beszélsz, senki sem hiszi el – az természetellenesnek tűnik.Sigmund Freud ez emberi elme negyvenévnyi kutatása után – több ezer emberrel dolgozott, több ezer zavart elmét tanulmányozott –, arra a következtetésre jutott, hogy a boldogság fikció: az ember képtelen a boldogságra. A legtöbb, amit tehetünk, hogy egy kicsit kényelmesebbé tesszük a dolgokat, ez minden. A legtöbb, amit tehetünk, hogy egy kicsit csökkentjük a boldogtalanságot, ez minden – de boldognak lenni? Képtelenség.Ez nagyon pesszimistán hangzik… de ha megnézed az emberiséget, láthatóan pontosan ez a helyzet; egyértelmű ténynek tűnik. Kizárólag az emberi lények boldogtalanok. Mélyen belül elromlott valami.A saját tapasztalatom alapján mondom, hogy az emberi lények képesek a boldogságra, nagyobb boldogságra, mint a madarak, nagyobb boldogságra, mint a fák, mint a csillagok – mert az emberi lényeknek van valamije, ami a fáknak, madaraknak, csillagoknak nincsen. Van tudatosságuk.De ha van tudatosságod, két lehetséges választás áll előtted: lehetsz boldog, vagy lehetsz boldogtalan. Az már a te döntésed. A fák egészen egyszerűen boldogok, mert képtelenek a boldogtalanságra. Az ő boldogságuk nem szabadság; boldognak kell lenniük. Nem tudják, hogyan lehetnének boldogtalanok; nincs választásuk. A fákon csiripelő madarak nem azért boldogok, mert azt választották – hanem, mert nem ismernek más utat. A boldogságuk tudattalan; egyszerűen természetes.Az emberi lények képesek a mérhetetlen boldogságra és a mérhetetlen boldogtalanságra is – szabadon választhatnak. Ez a szabadság kockázatos, ez a szabadság nagyon veszélyes, mert tiéd a felelősség. És valami történt ezzel a szabadsággal, valami elromlott. Az emberiség valahogyan a feje tetejére fordult.A meditációt keresik az emberek. Meditációra csupán azért van szükség, mert nem a boldogságot választottad. Ha a boldogságot választanád, nem lenne szükség semmiféle meditációra. A meditáció gyógyír: ha beteg vagy, akkor gyógyszerre van szükséged. Amint egyszer elkezded a boldogságot választani, amint egyszer eldöntöd, hogy boldog leszel, akkor nincs szükség többé meditációra. Akkor magától megtörténik a meditáció. Sok-sok vallás van, mert nagyon sok ember boldogtalan. A boldog embernek nincs szüksége vallásra, a boldog embernek nincs szüksége templomra, szentélyre – mert a boldog embernek az egész világegyetem a temploma, az egész létezés a szentélye. A boldog ember nem folytat vallásos tevékenységet, mert az egész élete vallásos. Minden, amit boldogsággal teszel, imádság – a munkád istentiszteletté válik; még a légzésed is csodálatos ragyogás, kecsesség.A boldogság akkor következik be, amikor összhangban vagy az életeddel, amikor olyan harmonikus az összhang, hogy bármit teszel, az öröm. Akkor hirtelen felismered, hogy a meditáció eljön hozzád. Ha szereted a munkát, amit végzel, ha szereted a módot, ahogyan élsz, akkor meditatív vagy. Akkor semmi nem vonja el a figyelmed. Amikor a dolgok elvonják a figyelmedet, az egyszerűen azt mutatja, hogy nem érdekel igazán az, amivel foglalkozol.A tanár folyton azt mondogatja a kisgyerekeknek: „Figyeljetek rám! Figyeljetek!” Pedig figyelnek ők, csak valami másra. Teljes szívéből dalol egy madár az iskola épületén kívül – a gyerek a madárra figyel. Senki sem mondhatja, hogy nem figyel, senki sem mondhatja, hogy nem meditatív, hogy nem koncentrál erősen – éppen hogy igen! Tulajdonképpen teljesen megfeledkezett a tanárról és táblára felírt számtanról. A gyermek tökéletesen megfeledkezett minderről, maradéktalanul magával ragadta a madár és a dala. A tanár mégis azt mondja:– Figyelj! Mit csinálsz? Ne kalandozzon el a figyelmed!Valójában éppen a tanár vonja el a gyerek figyelmét. A gyerek figyel – ezt természetesen teszi. Hallgatja a madarat, és boldog. A tanár pedig elvonja a figyelmét, azt mondja: „nem figyelsz” – a tanár egyszerűen hazudik! A gyerek igenis figyelt. A madár érdekesebb volt a számára, mit tehetett volna? A tanár nem volt olyan érdekes, nem volt túl vonzó a számtan. Nem azért vagyunk itt a Földön, hogy matematikusok legyünk. Akad néhány gyerek, akit nem fog érdekelni a madár; a dal egyre hangosabb és hangosabb lesz, ők mégis a táblát figyelik majd. Nekik való a számtan. Meditáció lesz számukra a matematika – természetes meditációs állapot.Természetellenes dolgok vonják el a figyelmünket: pénz, presztízs, hatalom. A madárdal hallgatása nem fog pénzhez juttatni. A madárdal hallgatása nem fog presztízst, hatalmat adni. Egy pillangó nézegetése nem jelent segítséget gazdaságilag, politikailag, társadalmilag. Ezek a dolgok nem jövedelmeznek – de ezek tesznek boldoggá.Egy valódi emberi lény veszi a bátorságot, hogy olyan dolgok után menjen, amelyek boldoggá teszik. Ha szegény marad, akkor szegény marad; nem panaszkodik miatta, nincs benne megbántottság. Azt mondja: "Én választottam az utamat – és én a madarakat, a pillangókat, a virágokat választottam. Nem leszek gazdag, de rendben van! Gazdag vagyok, mert boldog vagyok." Az emberi lények azonban a fejük tetejére fordultak.Olvastam egyszer:Ted már órák óta üldögélt a folyó partján, de nem volt kapása. A több üveg sör és a forró Nap hatására elbóbiskolt, így teljesen váratlanul érte, amikor egy fürge hal horogra akadt. Megrántotta a zsineget, és ezzel felébresztette. Ted elveszítette az egyensúlyát, és mielőtt visszanyerhette volna, belepottyant a folyóba. Egy kisfiú érdeklődve figyelte a jelenetet. Ahogy a férfi kikecmeregni igyekezett a vízből, megkérdezte az apját:– Papa, most az ember fogott halat, vagy a hal fogott embert? Az emberiség teljesen a feje tetejére fordult. A hal fog téged, és vonszol maga után; nem te fogod a halat. Bármikor, ha pénzt látsz, nem vagy többé önmagad. Bármikor, ha hatalmat, presztízst látsz, nem vagy többé önmagad. Bármikor, ha elismertséget látsz, nem vagy többé önmagad. Azonnal megfeledkezel mindenről – elfelejted az életed belső értékeit, a boldogságodat, az örömeidet, a gyönyörűségeidet. Mindig kívülről választasz valamit, és valami belső dolgot adsz érte cserébe. Elnyered a külsőt, és elveszíted a belsőt. Mihez fogsz így kezdeni? Ha az egész világ a lábaidnál hever, de közben elveszíted önmagad, ha megszerzed a világ minden gazdagságát, de közben elveszíted saját, belső kincseidet, mihez kezdesz a gazdagságoddal? Ez a nyomorúság.Ha meg tudnál tanulni egyetlen dolgot, az az egy dolog az éberség legyen: ébernek lenni a saját belső motivációid, a saját, belső sorsod iránt. Sose veszítsd őket szem elől, máskülönben boldogtalan leszel. És amikor boldogtalan vagy, azt mondják az emberek: „meditálj, és boldog leszel”. Azt mondják: „Imádkozz, és boldog leszel; menj el a templomba, légy vallásos, légy keresztény, vagy hindu, és akkor boldog leszel.” Ez ostobaság. Légy boldog, és az meghozza a meditációt. Légy boldog, és az meghozza a vallásosságot. A boldogság az alapfeltétel.Az emberek azonban csak akkor válnak vallásossá, amikor boldogtalanok – de az ő vallásuk hamis. Próbáld megérteni, miért vagy boldogtalan. Sokan jönnek hozzám azzal, hogy boldogtalanok, és azt akarják, adjak nekik meditációt. Én azt felelem, legelőször is azt kell megérteni, miért vagy boldogtalan. Ha nem távolítod el a boldogtalanságod alapvető okait, akkor meditálhatsz, de nem fog sokat segíteni – mert az alapvető okok megmaradnak.Valaki esetleg nagyszerű táncos lehetett volna, mégis egy irodában ül, és aktákat válogat. Nincs lehetősége a táncra. Valaki esetleg nagy örömét lelhette volna abban, hogy táncol a csillagok alatt, mégsem tesz mást, mint gyűjti a pénzt a bankszámlájára. És ezek az emberek azt mondják, hogy boldogtalanok: "adj nekem meditációt". Én adhatok – de mit fog elérni az a meditáció? Mit kellene elérnie? Ugyanazok maradnak, gyűjtik a pénzt, versengenek a piacon. A meditáció talán segít kissé ellazulniuk, hogy még jobban végezzék ezeket az ostobaságokat.Ismételgethetsz mantrákat, végezhetsz speciális meditációkat; talán itt-ott segít egy kicsit – de csak abban segíthet, hogy ugyanaz maradj, aki voltál. Nem hoz átalakulást.Éppen ezért, az én megközelítésem azoknak való, akik igazán bátrak, azoknak a merészeknek, akik hajlandóak megváltoztatni az életmódjukat, akik hajlandóak kockára tenni mindent – mert valójában nincs semmid, amit kockára tehetnél; csupán a boldogtalanságod, a nyomorúságod. Az emberek azonban még ahhoz is ragaszkodnak. Hallottam: Egy távoli kiképzőtáborban egy csapat újonc visszaérkezik a körletbe, miután egész nap a perzselő napon meneteltek. – Micsoda élet! – mondja az egyik újonc. – Mérföldekre mindentől, egy őrmesterrel, aki a hun királynak, Attilának képzeli magát, nincsenek nők, nincs ital, nincs szabadság – és mindennek a tetejébe, a bakancsom két számmal kisebb a lábamnál.– Abba nem kell beletörődnöd, pajtás – jegyzi meg a társa. – Miért nem kérsz egy másik párat?– Eszemben sincs – hangzik a felelet. – Az egyetlen örömöm, amikor végre levehetem!Mi mást kockáztatsz? Csak a nyomorúságodat. Az egyetlen örömöd, hogy beszélhetsz róla. Nézd meg az embereket, amikor a nyomorúságukról beszélnek, milyen boldoggá teszi őket! Fizetnek érte; pszichoanalitikushoz járnak, hogy a nyomorúságukról beszéljenek – fizetnek érte! Valaki figyelmesen hallgatja őket, és ők ettől nagyon boldogok. Az emberek a nyomorúságukról beszélnek folyton-folyvást. Eltúlozzák, kiszínezik, nagyobbnak tüntetik fel. A valóságosnál nagyobbnak mutatják. Miért? Nincs semmid, amit kockáztatsz, az emberek azonban ragaszkodnak az ismerthez, az ismerőshöz. Mindössze a nyomorúságot ismerik; az az életük. Nincs vesztenivalójuk, de még azt is félnek elveszíteni. Ahogy én látom, a boldogság, az öröm jön először. Az ünneplő hozzáállás jön először. Az élet-igenlő filozófia jön először. Élvezd! Ha nem tudod élvezni a munkádat, változtass. Ne várj! Mert mindannyiszor, ha várakozol, Godot-ra vársz, Godot pedig sosem jön el. Az emberek várnak, és elvesztegetik az életüket. Kire, mire vársz?Ha látod a lényeget, hogy nyomorult vagy egy bizonyos életmóddal; akkor minden régi hagyomány azt mondja, hogy te hibáztál – én azonban azt mondom, hogy a mód elhibázott. Próbáld megérteni, mit jelent ez a hangsúlynyi különbség. Nem te vagy hibás, hanem az életmódod; ahogy megtanultál élni, az elhibázott. A motivációk, melyeket megtanultál, és a sajátodnak fogadtál el, nem a sajátjaid – nem teljesítik be a sorsodat. Ellentétesek a természeteddel, a hajlamaiddal.Ne feledd: senki nem dönthet helyetted. Másnak minden parancsolata, minden szabálya, erkölcse megbénít. Saját magadnak kell döntened, a saját kezedbe kell venned az életedet. Máskülönben az élet folyton ott kopogtat az ajtódon, te azonban sosem vagy otthon – mindig valahol máshol vagy.Ha táncosnak kellene lenned, az élet azon az ajtón érkezik, mert azt gondolja, mostanra már biztosan táncos lettél. Azon az ajtón kopogtat, de te nem vagy ott – bankár vagy. Honnan kellene tudnia az életnek, hogy bankár lettél? Az élet azon az úton jön hozzád, amit a természeted neked szánt; csak azt a címet ismeri – de te sosem vagy ott, valahol máshol vagy, valaki más álarca mögött bujkálsz, valaki más ruhájában, valaki más neve alatt. A létezés pedig egyre csak kutat utánad. Tudja a nevedet, de te elfelejtetted azt a nevet. Tudja a címedet, de te sosem éltél azon a címen. Hagytad, hogy a világ elvonja a figyelmedet.– Azt álmodtam tegnap éjjel, hogy gyerek voltam – meséli Joe Alnek –, és szabad jegyem volt minden játékra Disneylandben. Öregem, micsoda mulatság volt! Nem kellett választanom, mire üljek fel: mindenre felültem.– Ez érdekes – jegyzi meg a barátja. – Nekem is nagyon mozgalmas álmom volt tegnap éjjel. Azt álmodtam, hogy egy gyönyörű szőkeség kopogtatott az ajtómon, és epesztette a vágy utánam. Majd éppen, hogy nekikezdtünk volna a dolognak, egy másik látogató, egy csodálatos, bögyös barna érkezett, és ő is engem akart!– Hűha – kiált fel Joe. – Öregem, bárcsak ott lehettem volna! Miért nem hívtál fel? – Hívtalak – feleli Al –, de az anyád azt mondta, Disneylandben vagy.A sorsod csak egyetlen úton találhat rád, és az a belső virágzásod, amilyennek a létezés akart téged. Mindaddig, amíg nem találsz rá a spontaneitásodra, amíg nem találod meg a természetedet, nem lehetsz boldog. És ha nem lehetsz boldog, nem lehetsz meditatív sem.Miért született az emberek elméjében az az elképzelés, hogy a meditáció hozza el a boldogságot? Mert ahol boldog embert találtak, ott minden esetben meditatív elmét találtak – a két dolgot összekapcsolták egymással. Mindannyiszor, ha azt látták, hogy csodálatos, meditatív miliő vesz körül valakit, az illetőről kiderült, hogy mérhetetlenül boldog – örömtől ragyogott, sugárzott. És összekapcsolták a két dolgot. Az emberek azt gondolták, hogy a boldogság akkor jön el, ha meditatív vagy. Pedig éppen fordítva van: akkor jön el a meditáció, ha boldog vagy. De boldognak lenni nehéz, a meditálást megtanulni viszont könnyű. A boldogság drasztikus változást jelent az életmódodban – egy hirtelen váltást, mert nincs vesztegetnivaló való idő. Egy hirtelen változást, egy folytonossági hiányt, a múlttal való folytonosság megszakítását. Egy hirtelen villámcsapás, és meghalsz a múltnak, hogy újrakezdd az ábécétől. Újrakezded az életed, ahogy akkor tetted volna, ha nem kényszerítenek rád semmilyen sémát a szüleid, a társadalom, az állam; ahogy tetted volna, ahogy tenned kellett volna, ha senki sem vonja el a figyelmed. De elvonták. Ez kell dobnod az összes rád erőltetett sémát, és meg kell találnod a belső lángodat.