Chopra: Az élet hét törvénye

A Karma, avagy az Ok és okozat törvénye

Minden cselekedet(ünk) erőhatást vált ki, amely ugyanolyan töltéssel tér vissza hozzánk... Ki mint vet, úgy arat. Ha úgy cselekszünk, hogy az boldogságot és sikert hoz másoknak, boldogság és siker lesz a karmánk gyümölcse. A karma az emberi szabadság örök érvényesülése... Gondolatainkból, szavainkból és tetteinkből szövődik a háló körénk. Swarni Vivekananda
Az élet harmadik spirituális törvénye a Karma törvénye. "Karma": egyszerre jelenti a cselekedetet és annak kihatásait. Egyszerre ok és következmény, mivel minden cselekedet(ünk) hatásokat vált ki, amelyek ugyanolyan töltéssel visszatérnek hozzánk. Nincs a Karma gondolatában semmi szokatlan. Mindenki ismeri a szólást: "Ki mint vet, úgy arat." Nyilvánvaló, hogy ha boldog életet akarunk, meg kell tanulnunk a boldogság magvait vetni. A karma tehát magában foglalja a tudatos döntéshozatalt. Lényegében korlátlan a döntési szabadságunk. Létünk minden pillanatában a lehetőségek teljes köre, korlátlan döntés áll előttünk. E döntések némelyikét tudatosan hozzuk meg, más döntéseket nem tudatosan. A karmikus törvény megértéséhez és minél teljesebb alkalmazásához a legjobb út, ha tudatosítjuk pillanatról pillanatra meghozott döntéseinket. Akár tetszik, akár nem, minden, ami e pillanatban történik, a múltban hozott döntések gyümölcse. Sajnos választásaink jó része nem tudatos, és emiatt nem is gondoljuk azokat döntéseknek - pedig azok. Akit megsértettek, valószínűleg megsértődik. Akit megdicsérnek, bizonyára kivirágzik és elégedettség tölti el. De gondoljuk csak át: ezek is választási lehetőségek közti döntések. Akit megsértettek, eldöntheti, hogy megsértődik-e. Akit megdicsérnek, ugyancsak eldöntheti, hogy engedi-e hatni magára a hízelgést. Másképpen is megfogalmazhatjuk ezt. A legtöbb ember, bár korlátlan döntési lehetőségei vannak, mégis feltételes reflexek készletével reagál, amelyeket más emberek vagy a körülmények váltanak ki rajta. Viselkedése előre megjósolható. Ezek a feltételes reflexek ugyanolyanok, mint amelyeket Pavlov mutatott ki. Pavlov kísérletei során rendszeresen úgy adott enni a kísérleti kutyának, hogy egyidejűleg csengő szólalt meg. A kutya hamarosan a csengő puszta hangjára is nyálazni kezdett, mivel az ilyen kondicionálással az egyik benyomás társult a másikhoz. A legtöbb ember, szintén valami ilyenfajta kondicionálás eredményeképpen, betanult és előre megjósolható viselkedéssel válaszol a környezet hatásaira. Úgy tűnik, mintha az emberek és a körülmények automatikusan váltanák ki a válaszokat, és teljesen feledésbe merül, hogy ezek az emberi lét során pillanatról pillanatra meghozott döntések. Egyszerű mechanizmussal, odafigyelés nélkül sorjázó döntések. Ha egy pillanatra visszanézünk és úgy szemléljük a meghozott döntéseket, mint ahogyan a mostani, épp tudatos visszanézés pillanatában viselkedünk, akkor ezzel az egész tudattalan folyamatot átemeljük a tudatos világba. A döntések ilyen tudatosítása hatalmas fejlesztő erő. Bármely döntés meghozatalakor két kérdést tehetünk fel magunknak. Először is: "Mik a döntésem következményei?" A szívünk mélyén azonnal világosan kirajzolódik a válasz. Másodszor: "A döntésem boldogságot hoz-e számomra és a körülöttem élők számára?" Ha a válasz igenlő, akkor a döntés helyes. Ha a válasz nemleges, akár a saját, akár mások szempontjából, akkor a döntés elvetendő. Ilyen egyszerű ez. Csak egyetlen döntés van a minden pillanatban rendelkezésre álló végtelen lehetőségi körből, amely számomra és mások számára egyaránt a boldogságot eredményezi. És amikor ezt a bizonyos döntést hozza meg valaki, azt hívják spontán módon helyes viselkedésnek. Ez egyszerűen a megfelelő pillanatban megtett megfelelő lépés. Minden helyzetben a kínálkozó helyes válasz. Ez az a döntés, amely előrelendíti a döntést meghozót és mindenki mást, akit csak érint. Az élet nagyon érdekes módon segíti a spontán helyes döntéseket. A test érzéseiben jelentkeznek ezek a jelzések. Az ember közérzete kétféle lehet: vagy jól érzi magát, vagy nem. Érdemes megfigyelni egy-egy döntés tudatos mérlegelésekor, hogy a test hogyan válaszol: "Ha így döntök, mi történik?" Ha a test válasza nyugodt, a döntés helyes. Ha a test rossz érzésekről küld jelzést, akkor a döntés nem a megfelelő. Egyeseknél a jó és rossz közérzet a "napfonat" környékén jelentkezik, a legtöbb embernél azonban a szívtájékon. (Egy-egy csakránk helyén - A szerk.) Érdemes tudatosan a szívre figyelni és a szívet kérdezni arról, mi a teendő. A válasz kis várakozás után egyértelműen jelentkezik, fizikai érzésként. Lehet, hogy épp csak halványan érezhető, de teljesen valóságos fizikai válasz lesz. Csak a szív tudja a helyes választ. Sokan érzelgősnek tartják a szívet, pedig nem az. A szív intuitív, egészében, összefüggéseiben, kapcsolataival együtt, arányosan fogja fel a dolgokat, nem pedig a nyereség-veszteség tengely mentén. Az egyetemes idegközponthoz kapcsolódik, a tiszta lehetségesség, a tiszta tudás és a végtelen szervező erő mezőjéhez, és mindent számba vesz. Időnként ésszerűtlennek tűnik, de a szív sokkal pontosabban és sokkal szabatosabban képes figyelembe venni a dolgokat, mint ahogy az az ésszerű gondolkodás határain belül lehetséges. A Karma törvénye használható pénz és gazdagság megteremtésére, és arra, hogy minden jó - tetszés - szerint bármikor áradjon hozzánk. Először azonban tudatosítani kell, hogy a jövő az élet minden egyes pillanatában meghozott döntéseiből következik. Ha ezt rendszeresen megtesszük, akkor a Karma törvényét teljes mértékben alkalmazzuk életünkben. Minél tudatosabb szinten hozzuk meg döntéseinket, ezek a döntések annál inkább spontán helyes lépéseket eredményeznek - mind magunk, mind mások számára.

Mit lehet mondani a múltban rejlő karmáról és arról, hogy ez hogyan hat jelen életünkre? Három megjegyzést tehetünk a múltban rejlő karmáról. Az első a karmikus adósság megfizetése. A legtöbb ember úgy dönt, hogy megteszi ezt. Természetesen ez sem tudatos, de ez is egy meghozható döntés. Néha hatalmas szenvedés ezeknek az adósságoknak a megfizetése, de a Karma törvénye szerint a világegyetemben nincs olyan adósság, amely törlesztetlen maradna. A világegyetemben tökéletes a számontartás és minden, ami létezik, állandó oda-vissza energiacserében él. A második lépéslehetőség: karmánk átalakítása előrevivő tapasztalattá. Ez nagyon érdekes folyamat, amelyben az ember önmagával tanakodik karmikus adósságának megfizetésekor: "Mit kell megtanulnom ebből a tapasztalatból? Miért történik mindez, mit akar tudtomra adni a világegyetem? Hogyan kell beépítenem ezt emberi sorsomba? Hogyan tehetem hasznossá ezt a tapasztalatot embertársaim számára?" Ennek során az ember keresi és beépíti az alkalmakat dharmájába, életpályájába. Erről a siker hetedik spirituális törvényénél ejtünk szót. Így lehetséges a karmát új mederbe terelni. Ha például valaki sportolás közben eltöri a lábát, felteheti a kérdést: "Mit tanulhatok ebből az esetből? Mit akar tudtomra adni a világegyetem?" Az üzenet talán csak annyi, hogy lassabban és óvatosabban kell élnie, vagy a továbbiakban jobban kell figyelnie a testére. Ha az illető dharmája mások tanítása, akkor tovább (kell) kérdeznie: "Hogyan adhatom tovább ezt a tapasztalatot embertársaimnak?" Elhatározhatja, hogy könyvet ír a biztonságos sportolásról, vagy a vele történt baleset megelőzésére lábszárvédőt vagy különleges cipőt tervez. Ily módon, miközben karmikus adósságát törleszti, a bajokat jóra fordítja, úgy, hogy az jólétet és kiteljesülést hoz számára. Ez a karma átalakítása pozitív tapasztalattá. A karmától nem menekülni kell, hanem a karmikus helyzeteket tudni keli felhasználni és új, pozitív karmát teremteni belőlük. A Karma kezelésének harmadik módja a karmán túljutás. A karmán túljutni annyi, mint függetlenné válni attól. A karmán úgy lehet túljutni, hogy az ember folyamatosan élményt gyűjt a Köztes térről, az Önvalóról, a Szellemről. Olyan ez, mint amikor egy piszkos ruhát kimosunk a patakban. Valahányszor kimossuk, néhány folt eltűnik. Újra és újra mosva mindig tisztul egy kicsit. A karma feladatrétegein áthaladni, vagy azokat tisztítani úgy lehet, hogy az ember eljut a Köztes térbe és ismét visszatér onnan. Természetesen ez a meditációs gyakorlatokkal lehetséges. Minden cselekedet karmikus helyzet, akár egy csésze kávé ivása is. Emlékké válik, amely talaján vágyak alakulnak ki, a vágyak pedig ismét tettekre indítanak. A lélek mozgatói a karma, az emlékezet és a vágyak. A lélek a karma, az emlékezet és a vágyak szövedékéből álló tudat. Ezek tudatosulásával válik az ember a valóság tudatos alakítójává. Ha pedig a döntéseket egyre inkább tudatosan hozzuk meg, ezekből olyan tettek születnek, amelyek kibontakoztatnak minket és a körülöttünk élőket. Ez minden, amit tenni kell. Amennyiben a karma fejlesztő erő - az Önvaló számára is és mindazok számára, akikre az Önvaló hat -, úgy a karma gyümölcse boldogság és siker.

A KARMA, AVAGY AZ OK ÉS OKOZAT TÖRVÉNYÉNEK ALKALMAZÁSA

Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben a Karma törvényét:
1. Ma pillanatról pillanatra figyelem a döntéseimet. Puszta megfigyelésükkel tudatossá teszem ezeket. Szem előtt tartom, hogy a jövő bármely pillanatára a legjobb felkészülés a teljes tudatosság a jelenben.
2. Bármely döntésemnél felteszek magamnak két kérdést: "Mik a döntésem következményei?" és "A döntésem boldogságot hoz-e számomra és azok számára, akiket érint?"
3. Megkérdezem a szívemet és követem az iránymutatását, aszerint, hogy jó vagy rossz érzést közvetít az üzenete. Ha jó érzéssel válaszol, hátrahagyva a kötődéseket, előrelépek. Ha rossz érzéssel válaszol, megállok és belső képekben lepergetem esetleges lépésem következményeit. Ez az útmutatás lehetővé teszi, hogy a magam számára és minden körülöttem élő számára spontán módon helyes döntéseket hozzak.

MÜLLER PÉTER Szeretet-meditáció (részlet a Benső mosoly c. könyvéből)

Következzék hát a szeretet-meditáció bemutatása. Ezt az elnevezést én találtam ki, mint látni fogod majd, éppen akkor, amikor ebben a meditációban benne voltam. Különben jól ismert folyamat. Ez az, amikor az ember talál valamit, önmagán kívül, amin meditál. Ezt a valamit hívjuk "meditációs objektumnak". Ez a valami lehet egy rózsa, egy ember, egy eszménykép, egy irodalmi hős vagy téma, de lehet egy gondolat is, egy szent, egy bölcs, Jézus, Buddha vagy maga az Isten. A lényeg, hogy ez a tárgy a meditációs folyamat elején még rajtam kívül van: először csak nézem, aztán közeledem hozzá, aztán belebújok, s végül eggyé válok vele. A "kívül" szó ekkor már értelmetlenné válik, mint ahogy azt sem lehet megállapítani, hogy én oldódtam-e bele az Ő valóságába, vagy Ő öltött-e testet bennem. A dolog úgy indult, hogy rajtam kívül létezik egy "másik", egy Te, egy nem-én, s ha ez éppenséggel nem személy, hanem gondolat, akkor még nem az enyém, hanem valaki másnak a gondolata. Ahhoz, hogy az enyém legyen - vagy én az övé, teljesen mindegy -, énem páncélját meg kell repesztenem, ki kell bújnom belőle, előítéleteimet és gátlásaimat le kell vetnem, oda kell adnom magamat, át kell élnem - azonosulnom kell vele. Amíg nem vagyok teljesen fedetlen, amíg ruhástól, véleményestől s különféle "koncepciókkal" takartan magamra akarom húzni, addig az eggyéválás csodája nem történhet meg - a másik rajtam kívül marad, s a megtermékenyülés nem jön létre. Az arab és a zsidó hagyomány a szexuális aktust megismerésnek nevezi. Testünk csakis akkor ismeri a másikat, ha belehatol, vagy ha magába engedi. Addig idegen, vagy legfeljebb ismerős. Valamennyien magányosan, bőrünkbe zártan élünk, s szakadékos távolság választ el másoktól. Csupán a szánk és a nemi szervünk az a födetlen, nyílt sebhez hasonlatos nyílás rajtunk, amelyen keresztül egymásba hatolhatunk, amikor is a két test eggyé válik, egymásban lélegzik, s a két biológiai organizmus egymást kölcsönösen befolyásolja. A férfi test a nőben éli meg létének csúcspontját, s a női test a befogadás pillanatában találja meg a női sors értelmét. Valójában az aktus végső , eksztázis-pontján a férfi vagy a nő szónak nincs is értelme, mert egy suhanó pillanatig a kettőből egy lesz, s az örömben - vagy nevezzük még egyszerűen kéjnek - a testi ember valami olyasmit él át, amit soha, semmilyen más módon átélni nem tud, mert megszűnt a különváltsága, eggyé vált a másik nemmel. Roppant nehéz a kéjérzést csupán testi síkon magyarázni, mert az emberi test, lélek és szellem szétválaszthatatlan együttese, s ebbe az érzetbe sok más érzés, vágy, gondolat, vonzalom, álom és rejtett szellemi szomjúság is bele van csomagolva, s ilyenkor ezek mind - ha tudattalanul is - kielégülésre törnek. Amit külön is lehet érezni, az, hogy ez a test csúcsélménye. Egyszerre beteljesülés és kis halál. Ami meghal, az a "külön", s ami létrejön, az az "egy vagyok vele!". Még az önkielégítés sem magánélmény, mert itt a másik nem valóságát a képzelet helyettesíti. A feszültség pedig, amely ilyenkor feloldódik, abból adódik, hogy egyikünk sem csak nő és csak férfi- hanem együtt a kettő! De mivel a lét ősdrámája miatt mindig csak az egyik pólust élhetjük meg, lényünk örökös feszültségben van. Ezen az sem változtat, ha valaki biszexuális, mert az aktusban az ő lénye is kettészakadt: nem "egységes", csak ide-oda ugrál, egyik pólusból a másikba. Életünk legnagyobb feszültségét és magányát nem társadalmi gondok okozzák, hanem az, hogy "csak nők" vagyunk, vagy "csak férfiak". Ez a feszültség és magány oldódik fel néhány átsuhanó percig vagy másodpercig a testi ölelésben. Hasonló feszültségben él lelkünk és szellemünk is. A testek eggyéválásának élményét úgy hívjuk, hogy KÉJ. A lelkek hasonló, de magasabb szintű élményét úgy, hogy BOLDOGSÁG. A szellemét pedig úgy, hogy ÜDV. Két test vonzalmát úgy nevezzuk, hogy erosz. Két lélekét úgy, hogy philia. A szellemek egységvágyát pedig úgy, hogy agapé. Mindhármat pedig Szeretetnek - az élmény színét, méltóságát és teljességét az határozza meg, hogy ki milyen szinten éli meg. A mai ember a testével oly mértékben azonosította magát, hogy alig ismer mást, mint az eroszt és a kéjt. Azért keresi és üldözi állandóan, mert ez az egyetlen meditációja. (...) Az erosz, philia és agapé tehát nem különböző dolgok, hanem ugyanannak a valaminek -a szeretetnek- különböző szintjei. Akik ebben a mélyre zuhant világban eljutnak a philia szintjére, megélik azt a ritka élményt, hogy a szexualitás nem hiányzik nekik. És itt fontos az, hogy nem a szexualitás elutasításáról van szó, hanem annak átminősítéséről. Lépcsőfokokat nem lehet átugorni. A lépcsőn csak úgy lehet felmenni, hogy minden lépcsőfokot meg kell járni. Valamit csak akkor lehet átminősíteni, ha azt már megtapasztaltam. Ezért a szeretet az ember számára a szerelemmel kezdődik. Hogy sikerül-e feljebb lépnie, az (részben) rajta (is) áll. Erre az átminősítésre példa Buddha élete, aki a megvilágosodás univerzális élményéért otthagyta a feleségét. Amikor mint megvilágosult hazatért hűséges feleségéhez, az képtelen volt megérteni, hogy most szereti őt igazán és először, amikor szeretete olyan végtelenné tágult, hogy mindent és mindenkit magába ölel. És ehhez a szeretethez nem kell már ölelkezniük, sírva összeborulniuk, mert ez olyan állapot, amely örök és elveszíthetetlen. A szeretet minden szintje "szerelmes szeretet". Azonban ahogy a lelki szeretetből hiányzik már az érzékiség húsmelege, a behatolás és a befogadás testi eksztázisa, úgy hiányzik az isteni szeretetből mindenfajta érzelmesség. Hiányzik belőle a "csak te vagy!" és a "nélküled nem tudok élni!" Hogy mégis érzékelhető legyen az agapé szerelmes szeretete: az ember a lelki szeretet szintjén, a philiában érzi úgy, hogy akár az életét is feláldozná azért, akit szeret; Jézus - agapé szeretettel - annyira szerette még a leghitványabb embert is, hogy az életét is odaadta érte, s vállalta a szenvedést és kínhalált - amivel viszont anyjának mérhetetlen fájdalmat okozott. Az agapé már nem földi érzés, hanem univerzális egységtudat. Nem ismeri sem a halált, sem az elmúlást: ebben a szeretetben mindenki örökké él s együtt van. Ez már az Örök Láng lobogása - de ez a láng lobog, világít, ad fényt és meleget a gyertya lángjában is. A hegycsúcsra csak úgy lehet feljutni, ha megmásszuk a hegyet. Hiába akar az ember csalni: amit nem tapasztalt meg és nem minősített át, nem emelt fel, oda vissza kell mennie. Buddha azért tudta legyőzni a kísértést, amikor az gyönyörű nő alakjában jelent meg előtte, mert mindazt - a test szerelmét, a kéjt - már átélte és átminősítette önmagában. Ha nem így lett volna, akkor engedett volna a csábításnak, vagyis VISSZA KELLETT VOLNA MENNIE. Jézusnak ezt az utat nem kellett bejárnia. Mert ő nem lentről kellett felemelkedjen, megtisztuljon, hanem éppen az ő örök tisztaságával és fényével világította meg az utat. Ő a Sátánt a pusztában nem a földi megtapasztalások "tanulságai" által győzte le, hanem Isteni mivolta, tisztasága által, amelyet földi testben élve is megőrzött.

OSHO Bátorság

Ne hívd kétségnek – nevezd csodának.Ne hívd bizonytalanságnak – nevezd szabadságnak.

Nem azért vagyok itt, hogy dogmákat adjak át neked – a dogmák mentesek a kételytől. Nem azért vagyok itt, hogy bármilyen ígéretet tegyek a jövőre nézvést – a jövővel kapcsolatos ígéretek biztonságot teremtenek. Egyszerűen azért vagyok itt, hogy éberré és tudatossá tegyelek – ami nem más, mint az, hogy itt és most létezz, minden bizonytalansággal együtt, ami az élet maga, minden kétséggel együtt, ami az élet maga, minden veszéllyel együtt, ami az élet maga. Tudom, hogy azért vagy itt, mert valami bizonyosságot keresel, valamiféle hitvallást, valamilyen „izmust”, egy helyet, ahová tartozhatsz, valakit, akiben megbízhatsz. Azért vagy itt, mert félsz. Egyfajta gyönyörű rabságot keresel – hogy tudatosság nélkül élhess. Én még bizonytalanabbá, még határozatlanabbá szeretnélek tenni – mert ilyen az élet, ilyen Isten. Amikor nő a bizonytalanság és a veszély, egyetlen módon felelhetünk rá: tudatossággal. Két lehetőség van. Az egyik, hogy behunyod a szemed, és dogmák szerint élsz: keresztény leszel, hindu vagy mohamedán… vagyis úgy viselkedsz, mint a strucc. Ez nem változtatja meg az életedet; egyszerűen bezárja a szemedet. Csak ostobává tesz, csak tudatlanná. Tudatlanságodban biztonságban érzed magad – minden idióta biztonságban érzi magát. Tulajdonképpen csak az idióták érzik magukat biztonságban. Egy valóban élő embert mindig bizonytalanság övez. Miféle biztonság létezhetne? Az élet nem gépies folyamat; ezért nem lehet biztonságos. Az élet kiszámíthatatlan rejtély. Senki sem tudja, mit hoz a következő pillanat. Még Isten sem, akiről azt tartod, hogy valahol a hetedik mennyországban lakozik, még ő sem – ha ugyan valóban ott van –, tehát még ő sem tudja, mi fog történni! Mert ha tudná, akkor az élet csupán színjáték lenne, minden előre meg lenne írva, a sorsunk előre el volna rendelve. Honnan tudhatná Isten, mi történik a következő pillanatban, ha a jövő nyitott? Ha Isten ismerné a jövőt, akkor az élet egyszerűen halott, mechanikus folyamat lenne. Akkor nem volna szabadság, márpedig miként létezhetne élet szabadság nélkül? Akkor nem állna módunkban, hogy megválasszuk, fejlődünk-e vagy sem. Ha minden eleve elrendelt volna, akkor nem lenne dicsőség, nem lenne nagyság. Akkor csak robotok lennénk. Nem, semmi sem biztonságos. Ez az én üzenetem. Semmi sem lehet az, mert a biztonságos élet rosszabb, mint a halál. Semmi sem biztos. Az élet tele van kétségekkel, meglepetésekkel – ebben rejlik a szépsége! Sosem érkezel el egy olyan pillanathoz, amikor azt mondhatod: „Immár nincs bennem bizonytalanság.” Ha azt mondod, nincs benned bizonytalanság, azzal egész egyszerűen a halálodat jelented be; öngyilkosságot követsz el. Az élet szüntelenül áramlik, ezer és egy kétség között. Ebben rejlik a szabadsága. Ne nevezd ezt bizonytalanságnak.Én pontosan értem, miért nevezi az elme a szabadságot bizonytalanságnak… Éltél már börtönben pár hónapig vagy évig? Néhány, cellában töltött év után, amikor eljön a szabadulás napja, a rab hirtelen bizonytalannak érzi a jövőt. A börtönben minden biztos volt; minden holt rutin szerint zajlott. Elétették az ételt, védelem alatt állt; nem kellett tartania attól, hogy másnap éhes lesz, de nem lesz mit ennie – ilyesmi nem történhetett vele, minden biztos volt körülötte. És akkor, sok év után egyszer csak odamegy hozzá a fegyőr, és azt mondja neki: „Mostantól szabad vagy.”A rab pedig remegni kezd. A börtön falain túl újra ott várja a bizonytalanság; megint keresnie, kutatnia kell majd; megint szabadon kell élnie. A szabadság félelmet szül. Az emberek szabadságról beszélnek, de tartanak tőle. És az ember mindaddig nem ember, amíg retteg a szabadságtól. Én szabadságot adok neked; nem biztonságot. Én megértést adok neked; nem tudást. A tudás bizonyossá tesz. Ha szabályokat adnék neked, kész rendszert, hogy van Isten és Szentlélek, meg az egyszülött Fiú, Jézus, van pokol és mennyország, ezek itt a jó cselekedetek, azok pedig a rossz tettek, vétkezz, és pokolra kerülsz, tedd az általam jócselekedeteknek nevezett dolgokat, és akkor a mennybe jutsz – bevégeztetett! –, akkor biztonságban érezhetnéd magadat. Ezért határoz úgy oly sok ember, hogy keresztény lesz, hindu vagy mohamedán – nem szabadságot akarnak, hanem rögzített szabályokat. Egy férfit váratlanul baleset ért, és az úton haldoklott. Senki sem tudta róla, hogy zsidó, ezért papot hívtak hozzá, katolikus papot. Az lehajolt, egészen közel a férfihoz – aki már a haláltusáját vívta –, és megkérdezte tőle:– Hiszel a Szentháromságban, az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben? A férfi kinyitotta a szemét, és így felelt:– Nézzenek oda, én itt haldoklom, ez meg találós kérdésekkel zaklat!Amikor a halál kopogtat az ajtódon, egyszeriben minden bizonyosság egyszerű találós kérdésnek és ostobaságnak tűnik. Ne ragaszkodj semmiféle bizonyossághoz. Az élet bizonytalan – ez a természetéhez tartozik. Úgyhogy az intelligens ember mindig bizonytalan marad. Ez a készenlét a bizonytalanságra – a bátorság. Ez a készenlét a bizonytalanságra – a bizalom. Értelmes ember az, aki éber marad minden helyzetben, és teljes szívével felel rá. Nem azért, mert tudja, mi történik majd, nem azért, mert úgy tudja, hogy ha ezt teszi, az fog történni. Az élet nem tudomány, nem okok és okozatok láncolata. Hevítsd a vizet száz fokra, és elpárolog – ez bizonyos. De a való életben semmi sem ennyire biztos.Minden egyén maga a szabadság, egy ismeretlen szabadság. Lehetetlen előre megjósolni, előre kiszámítani a jövőjét. Ezért kell tudatosan és éberen élnünk.Azért vagy itt, mert tudást keresel; kész szabályokat akarsz, amelyekhez aztán foggal-körömmel ragaszkodhatsz. Én semmi ilyesmit nem adok neked. Sőt, ha már birtokolsz ilyen szabályokat, megszabadítalak tőlük! Lépésről lépésre lerombolom benned a bizonyosságot; egyre határozatlanabbá, fokról fokra bizonytalanabbá teszlek. Ez az egyetlen feladatom. Ez az egyetlen dolog, amit egy mesternek tennie kell: meghagyni téged a tökéletes szabadságban! A tökéletes szabadságban, amikor minden lehetőség kitárul előtted, amikor semmi sem állandó… Akkor kénytelen leszel tudatossá válni – nincs más lehetőséged.Ez az, amit én megértésnek nevezek. A megértés során a bizonytalanság az élet lényegi részévé lesz – és ez jó, mert ez teszi az életet szabaddá, ez teszi az életet szüntelen meglepetéssé. Senki sem tudhatja előre, mi fog történni. Ez tölt el bennünket végtelen ámulattal. Ne hívd kétségnek – nevezd csodának. Ne hívd bizonytalanságnak – nevezd szabadságnak.Nem lehetsz őszinte, ha nem vagy bátor.Nem tudsz szeretni, ha nem vagy bátor.Nem tudsz bízni, ha nem vagy bátor.Nem kutathatod a valóságot, ha nem vagy bátor.Vagyis a bátorság áll legelöl, és minden más azt követi.

OSHO Öröm

Hadd kezdjem egy rövid anekdotával:

– Az orvosom ragaszkodott hozzá, hogy eljöjjek önhöz – mondja a páciens a pszichiáternek. – Isten tudja, miért: boldog házasságban élek, biztos állásom van, sok barát vesz körül, nincsenek félelmeim...– Hm – bólint a pszichiáter a jegyzettömbje felé nyúlva –, és mióta megy ez így?A boldogság hihetetlen. Úgy tűnik, az ember képtelen a boldogságra. Ha depresszióról beszélsz, szomorúságról, szenvedésről, mindenki elhiszi; az természetesnek látszik. Ha boldogságról beszélsz, senki sem hiszi el – az természetellenesnek tűnik.Sigmund Freud ez emberi elme negyvenévnyi kutatása után – több ezer emberrel dolgozott, több ezer zavart elmét tanulmányozott –, arra a következtetésre jutott, hogy a boldogság fikció: az ember képtelen a boldogságra. A legtöbb, amit tehetünk, hogy egy kicsit kényelmesebbé tesszük a dolgokat, ez minden. A legtöbb, amit tehetünk, hogy egy kicsit csökkentjük a boldogtalanságot, ez minden – de boldognak lenni? Képtelenség.Ez nagyon pesszimistán hangzik… de ha megnézed az emberiséget, láthatóan pontosan ez a helyzet; egyértelmű ténynek tűnik. Kizárólag az emberi lények boldogtalanok. Mélyen belül elromlott valami.A saját tapasztalatom alapján mondom, hogy az emberi lények képesek a boldogságra, nagyobb boldogságra, mint a madarak, nagyobb boldogságra, mint a fák, mint a csillagok – mert az emberi lényeknek van valamije, ami a fáknak, madaraknak, csillagoknak nincsen. Van tudatosságuk.De ha van tudatosságod, két lehetséges választás áll előtted: lehetsz boldog, vagy lehetsz boldogtalan. Az már a te döntésed. A fák egészen egyszerűen boldogok, mert képtelenek a boldogtalanságra. Az ő boldogságuk nem szabadság; boldognak kell lenniük. Nem tudják, hogyan lehetnének boldogtalanok; nincs választásuk. A fákon csiripelő madarak nem azért boldogok, mert azt választották – hanem, mert nem ismernek más utat. A boldogságuk tudattalan; egyszerűen természetes.Az emberi lények képesek a mérhetetlen boldogságra és a mérhetetlen boldogtalanságra is – szabadon választhatnak. Ez a szabadság kockázatos, ez a szabadság nagyon veszélyes, mert tiéd a felelősség. És valami történt ezzel a szabadsággal, valami elromlott. Az emberiség valahogyan a feje tetejére fordult.A meditációt keresik az emberek. Meditációra csupán azért van szükség, mert nem a boldogságot választottad. Ha a boldogságot választanád, nem lenne szükség semmiféle meditációra. A meditáció gyógyír: ha beteg vagy, akkor gyógyszerre van szükséged. Amint egyszer elkezded a boldogságot választani, amint egyszer eldöntöd, hogy boldog leszel, akkor nincs szükség többé meditációra. Akkor magától megtörténik a meditáció. Sok-sok vallás van, mert nagyon sok ember boldogtalan. A boldog embernek nincs szüksége vallásra, a boldog embernek nincs szüksége templomra, szentélyre – mert a boldog embernek az egész világegyetem a temploma, az egész létezés a szentélye. A boldog ember nem folytat vallásos tevékenységet, mert az egész élete vallásos. Minden, amit boldogsággal teszel, imádság – a munkád istentiszteletté válik; még a légzésed is csodálatos ragyogás, kecsesség.A boldogság akkor következik be, amikor összhangban vagy az életeddel, amikor olyan harmonikus az összhang, hogy bármit teszel, az öröm. Akkor hirtelen felismered, hogy a meditáció eljön hozzád. Ha szereted a munkát, amit végzel, ha szereted a módot, ahogyan élsz, akkor meditatív vagy. Akkor semmi nem vonja el a figyelmed. Amikor a dolgok elvonják a figyelmedet, az egyszerűen azt mutatja, hogy nem érdekel igazán az, amivel foglalkozol.A tanár folyton azt mondogatja a kisgyerekeknek: „Figyeljetek rám! Figyeljetek!” Pedig figyelnek ők, csak valami másra. Teljes szívéből dalol egy madár az iskola épületén kívül – a gyerek a madárra figyel. Senki sem mondhatja, hogy nem figyel, senki sem mondhatja, hogy nem meditatív, hogy nem koncentrál erősen – éppen hogy igen! Tulajdonképpen teljesen megfeledkezett a tanárról és táblára felírt számtanról. A gyermek tökéletesen megfeledkezett minderről, maradéktalanul magával ragadta a madár és a dala. A tanár mégis azt mondja:– Figyelj! Mit csinálsz? Ne kalandozzon el a figyelmed!Valójában éppen a tanár vonja el a gyerek figyelmét. A gyerek figyel – ezt természetesen teszi. Hallgatja a madarat, és boldog. A tanár pedig elvonja a figyelmét, azt mondja: „nem figyelsz” – a tanár egyszerűen hazudik! A gyerek igenis figyelt. A madár érdekesebb volt a számára, mit tehetett volna? A tanár nem volt olyan érdekes, nem volt túl vonzó a számtan. Nem azért vagyunk itt a Földön, hogy matematikusok legyünk. Akad néhány gyerek, akit nem fog érdekelni a madár; a dal egyre hangosabb és hangosabb lesz, ők mégis a táblát figyelik majd. Nekik való a számtan. Meditáció lesz számukra a matematika – természetes meditációs állapot.Természetellenes dolgok vonják el a figyelmünket: pénz, presztízs, hatalom. A madárdal hallgatása nem fog pénzhez juttatni. A madárdal hallgatása nem fog presztízst, hatalmat adni. Egy pillangó nézegetése nem jelent segítséget gazdaságilag, politikailag, társadalmilag. Ezek a dolgok nem jövedelmeznek – de ezek tesznek boldoggá.Egy valódi emberi lény veszi a bátorságot, hogy olyan dolgok után menjen, amelyek boldoggá teszik. Ha szegény marad, akkor szegény marad; nem panaszkodik miatta, nincs benne megbántottság. Azt mondja: "Én választottam az utamat – és én a madarakat, a pillangókat, a virágokat választottam. Nem leszek gazdag, de rendben van! Gazdag vagyok, mert boldog vagyok." Az emberi lények azonban a fejük tetejére fordultak.Olvastam egyszer:Ted már órák óta üldögélt a folyó partján, de nem volt kapása. A több üveg sör és a forró Nap hatására elbóbiskolt, így teljesen váratlanul érte, amikor egy fürge hal horogra akadt. Megrántotta a zsineget, és ezzel felébresztette. Ted elveszítette az egyensúlyát, és mielőtt visszanyerhette volna, belepottyant a folyóba. Egy kisfiú érdeklődve figyelte a jelenetet. Ahogy a férfi kikecmeregni igyekezett a vízből, megkérdezte az apját:– Papa, most az ember fogott halat, vagy a hal fogott embert? Az emberiség teljesen a feje tetejére fordult. A hal fog téged, és vonszol maga után; nem te fogod a halat. Bármikor, ha pénzt látsz, nem vagy többé önmagad. Bármikor, ha hatalmat, presztízst látsz, nem vagy többé önmagad. Bármikor, ha elismertséget látsz, nem vagy többé önmagad. Azonnal megfeledkezel mindenről – elfelejted az életed belső értékeit, a boldogságodat, az örömeidet, a gyönyörűségeidet. Mindig kívülről választasz valamit, és valami belső dolgot adsz érte cserébe. Elnyered a külsőt, és elveszíted a belsőt. Mihez fogsz így kezdeni? Ha az egész világ a lábaidnál hever, de közben elveszíted önmagad, ha megszerzed a világ minden gazdagságát, de közben elveszíted saját, belső kincseidet, mihez kezdesz a gazdagságoddal? Ez a nyomorúság.Ha meg tudnál tanulni egyetlen dolgot, az az egy dolog az éberség legyen: ébernek lenni a saját belső motivációid, a saját, belső sorsod iránt. Sose veszítsd őket szem elől, máskülönben boldogtalan leszel. És amikor boldogtalan vagy, azt mondják az emberek: „meditálj, és boldog leszel”. Azt mondják: „Imádkozz, és boldog leszel; menj el a templomba, légy vallásos, légy keresztény, vagy hindu, és akkor boldog leszel.” Ez ostobaság. Légy boldog, és az meghozza a meditációt. Légy boldog, és az meghozza a vallásosságot. A boldogság az alapfeltétel.Az emberek azonban csak akkor válnak vallásossá, amikor boldogtalanok – de az ő vallásuk hamis. Próbáld megérteni, miért vagy boldogtalan. Sokan jönnek hozzám azzal, hogy boldogtalanok, és azt akarják, adjak nekik meditációt. Én azt felelem, legelőször is azt kell megérteni, miért vagy boldogtalan. Ha nem távolítod el a boldogtalanságod alapvető okait, akkor meditálhatsz, de nem fog sokat segíteni – mert az alapvető okok megmaradnak.Valaki esetleg nagyszerű táncos lehetett volna, mégis egy irodában ül, és aktákat válogat. Nincs lehetősége a táncra. Valaki esetleg nagy örömét lelhette volna abban, hogy táncol a csillagok alatt, mégsem tesz mást, mint gyűjti a pénzt a bankszámlájára. És ezek az emberek azt mondják, hogy boldogtalanok: "adj nekem meditációt". Én adhatok – de mit fog elérni az a meditáció? Mit kellene elérnie? Ugyanazok maradnak, gyűjtik a pénzt, versengenek a piacon. A meditáció talán segít kissé ellazulniuk, hogy még jobban végezzék ezeket az ostobaságokat.Ismételgethetsz mantrákat, végezhetsz speciális meditációkat; talán itt-ott segít egy kicsit – de csak abban segíthet, hogy ugyanaz maradj, aki voltál. Nem hoz átalakulást.Éppen ezért, az én megközelítésem azoknak való, akik igazán bátrak, azoknak a merészeknek, akik hajlandóak megváltoztatni az életmódjukat, akik hajlandóak kockára tenni mindent – mert valójában nincs semmid, amit kockára tehetnél; csupán a boldogtalanságod, a nyomorúságod. Az emberek azonban még ahhoz is ragaszkodnak. Hallottam: Egy távoli kiképzőtáborban egy csapat újonc visszaérkezik a körletbe, miután egész nap a perzselő napon meneteltek. – Micsoda élet! – mondja az egyik újonc. – Mérföldekre mindentől, egy őrmesterrel, aki a hun királynak, Attilának képzeli magát, nincsenek nők, nincs ital, nincs szabadság – és mindennek a tetejébe, a bakancsom két számmal kisebb a lábamnál.– Abba nem kell beletörődnöd, pajtás – jegyzi meg a társa. – Miért nem kérsz egy másik párat?– Eszemben sincs – hangzik a felelet. – Az egyetlen örömöm, amikor végre levehetem!Mi mást kockáztatsz? Csak a nyomorúságodat. Az egyetlen örömöd, hogy beszélhetsz róla. Nézd meg az embereket, amikor a nyomorúságukról beszélnek, milyen boldoggá teszi őket! Fizetnek érte; pszichoanalitikushoz járnak, hogy a nyomorúságukról beszéljenek – fizetnek érte! Valaki figyelmesen hallgatja őket, és ők ettől nagyon boldogok. Az emberek a nyomorúságukról beszélnek folyton-folyvást. Eltúlozzák, kiszínezik, nagyobbnak tüntetik fel. A valóságosnál nagyobbnak mutatják. Miért? Nincs semmid, amit kockáztatsz, az emberek azonban ragaszkodnak az ismerthez, az ismerőshöz. Mindössze a nyomorúságot ismerik; az az életük. Nincs vesztenivalójuk, de még azt is félnek elveszíteni. Ahogy én látom, a boldogság, az öröm jön először. Az ünneplő hozzáállás jön először. Az élet-igenlő filozófia jön először. Élvezd! Ha nem tudod élvezni a munkádat, változtass. Ne várj! Mert mindannyiszor, ha várakozol, Godot-ra vársz, Godot pedig sosem jön el. Az emberek várnak, és elvesztegetik az életüket. Kire, mire vársz?Ha látod a lényeget, hogy nyomorult vagy egy bizonyos életmóddal; akkor minden régi hagyomány azt mondja, hogy te hibáztál – én azonban azt mondom, hogy a mód elhibázott. Próbáld megérteni, mit jelent ez a hangsúlynyi különbség. Nem te vagy hibás, hanem az életmódod; ahogy megtanultál élni, az elhibázott. A motivációk, melyeket megtanultál, és a sajátodnak fogadtál el, nem a sajátjaid – nem teljesítik be a sorsodat. Ellentétesek a természeteddel, a hajlamaiddal.Ne feledd: senki nem dönthet helyetted. Másnak minden parancsolata, minden szabálya, erkölcse megbénít. Saját magadnak kell döntened, a saját kezedbe kell venned az életedet. Máskülönben az élet folyton ott kopogtat az ajtódon, te azonban sosem vagy otthon – mindig valahol máshol vagy.Ha táncosnak kellene lenned, az élet azon az ajtón érkezik, mert azt gondolja, mostanra már biztosan táncos lettél. Azon az ajtón kopogtat, de te nem vagy ott – bankár vagy. Honnan kellene tudnia az életnek, hogy bankár lettél? Az élet azon az úton jön hozzád, amit a természeted neked szánt; csak azt a címet ismeri – de te sosem vagy ott, valahol máshol vagy, valaki más álarca mögött bujkálsz, valaki más ruhájában, valaki más neve alatt. A létezés pedig egyre csak kutat utánad. Tudja a nevedet, de te elfelejtetted azt a nevet. Tudja a címedet, de te sosem éltél azon a címen. Hagytad, hogy a világ elvonja a figyelmedet.– Azt álmodtam tegnap éjjel, hogy gyerek voltam – meséli Joe Alnek –, és szabad jegyem volt minden játékra Disneylandben. Öregem, micsoda mulatság volt! Nem kellett választanom, mire üljek fel: mindenre felültem.– Ez érdekes – jegyzi meg a barátja. – Nekem is nagyon mozgalmas álmom volt tegnap éjjel. Azt álmodtam, hogy egy gyönyörű szőkeség kopogtatott az ajtómon, és epesztette a vágy utánam. Majd éppen, hogy nekikezdtünk volna a dolognak, egy másik látogató, egy csodálatos, bögyös barna érkezett, és ő is engem akart!– Hűha – kiált fel Joe. – Öregem, bárcsak ott lehettem volna! Miért nem hívtál fel? – Hívtalak – feleli Al –, de az anyád azt mondta, Disneylandben vagy.A sorsod csak egyetlen úton találhat rád, és az a belső virágzásod, amilyennek a létezés akart téged. Mindaddig, amíg nem találsz rá a spontaneitásodra, amíg nem találod meg a természetedet, nem lehetsz boldog. És ha nem lehetsz boldog, nem lehetsz meditatív sem.Miért született az emberek elméjében az az elképzelés, hogy a meditáció hozza el a boldogságot? Mert ahol boldog embert találtak, ott minden esetben meditatív elmét találtak – a két dolgot összekapcsolták egymással. Mindannyiszor, ha azt látták, hogy csodálatos, meditatív miliő vesz körül valakit, az illetőről kiderült, hogy mérhetetlenül boldog – örömtől ragyogott, sugárzott. És összekapcsolták a két dolgot. Az emberek azt gondolták, hogy a boldogság akkor jön el, ha meditatív vagy. Pedig éppen fordítva van: akkor jön el a meditáció, ha boldog vagy. De boldognak lenni nehéz, a meditálást megtanulni viszont könnyű. A boldogság drasztikus változást jelent az életmódodban – egy hirtelen váltást, mert nincs vesztegetnivaló való idő. Egy hirtelen változást, egy folytonossági hiányt, a múlttal való folytonosság megszakítását. Egy hirtelen villámcsapás, és meghalsz a múltnak, hogy újrakezdd az ábécétől. Újrakezded az életed, ahogy akkor tetted volna, ha nem kényszerítenek rád semmilyen sémát a szüleid, a társadalom, az állam; ahogy tetted volna, ahogy tenned kellett volna, ha senki sem vonja el a figyelmed. De elvonták. Ez kell dobnod az összes rád erőltetett sémát, és meg kell találnod a belső lángodat.

Osho Mindennapra

8.

Nem-ítélkezés

Ha ítélkezel, megosztottság keletkezik.Megeshet, hogy éppen mélyen elmerülve beszélgetsz egy barátoddal, amikor hirtelen úgy érzed, szeretnél csendben maradni. Szeretnéd abbahagyni a beszédet, azonnal, a mondat közepén. Akkor hagyd abba éppen ott, még a mondatot se fejezd be, mert az ellenkezni fog a természettel.De ekkor feltűnik a színen az ítélkezés. Kínosan érzed magad amiatt, hogy mit gondolnak rólad mások, ha hirtelen, a mondat közepén elhallgatsz. Ha hirtelen elhallgatsz, nem fogják érteni, miért teszed, ezért valahogyan befejezed a mondatot. Érdeklődést színlelsz, s végül elmenekülsz. Ez nagyon sokba kerül, és felesleges is. Egyszerűen mondd azt, hogy most nincs kedved beszélgetni. Elnézést kérhetsz, és nem szólsz többet.Néhány napig talán egy kissé problémás lesz, de lassanként megértik majd az emberek. Ne ítéld el magad amiatt, amiért hallgatsz; ne mondd magadnak, hogy ez nem jó. Minden jó! A mély elfogadásban minden áldottá válik. Így történt – az egész lényed csendben akart maradni. Kövesd a kívánságát! Egyszerűen légy a teljességed árnyéka, és bárhová megy, kövesd, mert nincsen más cél. És akkor hatalmas ellazulást érzel majd magad körül.

Osho Mindennapra

7.

Nevetés

Miért várnál indokra a nevetéshez? Az életnek önmagában épp elegendő indoknak kellene lennie a nevetésre. Hiszen olyan abszurd, olyan nevetséges. Olyan gyönyörű, olyan csodálatos! Mindenféle-fajta dolog együttesen. Egy hatalmas, kozmikus tréfa.A nevetés a legkönnyebb dolog a világon, ha engeded. Mára mégis nehézzé vált. Az emberek nagyon ritkán nevetnek, sőt, amikor nevetnek, az sem őszinte. Az emberek úgy nevetnek, mintha szívességet tennének valakinek, mintha valamilyen kötelességet teljesítenének. A nevetés mulatság. Nem másnak teszel vele szívességet!Azért nem kell nevetned, hogy boldoggá tegyél vele valakit, mert ha nem vagy boldog, akkor mást sem tehetsz boldoggá. Egyszerűen a saját kedvedre nevess, ne várj hozzá indokot. Ha elkezdesz beletekinteni a dolgokba, képtelen leszel abbahagyni a nevetést. Minden dolog már önmagában tökéletes ok a nevetésre – nem hiányzik hozzá semmi –, de te mégis nehezen engedsz. Nagyon szűkmarkú vagy… szűkmarkú vagy a nevetéssel, a szeretettel, az élettel. Amint egyszer megérted, hogy a szűkmarkúságot el lehet dobni, átlépsz egy másik dimenzióba. A nevetés az igazi vallás. Minden más csupán metafizika.

Osho Mindennapra

6.

Hála

Légy olyan hálás a létezésnek, amennyire csak lehetséges – apró dolgokért is, ne csupán a nagy dolgokért… a puszta lélegzésért. Semmilyen jogos követelésünk nem lehet a létezéssel szemben, ezért minden, amit kapunk: ajándék.Legyen benned egyre több és több hála és köszönet; engedd, hogy ez legyen benned a legmeghatározóbb. Légy hálás mindenkinek. Ha megérted a hálát, akkor hálát érzel azokért a dolgokért, amelyeket társaid pozitívan tettek. Sőt azokért a dolgokért is hálás vagy, amelyeket megtehettek volna, de nem került rá sor. Hálát érzel azért, mert valaki segített neked – ez csupán a kezdet. Majd hálát kezdesz érezni azért is, mert valaki nem ártott neked – megtehette volna; kedves volt tőle, hogy nem tette meg.Amint egyszer megérted a hála érzését, és engeded mélyen magadba ivódni, mindenért hálás leszel. És minél hálásabb leszel, annál kevesebbet panaszkodsz és morogsz. És ha egyszer eltűnik a panasz, eltűnik a boldogtalanság is. A boldogtalanságot a panasz élteti. A panaszkodáson és a panaszkodó elmén csimpaszkodik. A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. Ez az egyik legfontosabb titok, amit meg kell tanulnod.

Osho Mindennapra

5.

Visszatekintő bölcsesség

Sohasem a másik a felelős. Csak figyelj! Ha bölcs vagy az adott pillanatban, akkor nem lesz gond. De mindenki akkor bölcs, amikor a pillanat már elmúlt. A visszatekintő bölcsesség semmit sem ér.Ha elveszíted a türelmedet, bosszankodsz és korholsz, azután belátod, hogy feleslegesen tetted, már késő. Semmi értelme – már sérelmet okoztál. Ez a bölcsesség csak álbölcsesség. Olyan érzést ad, „mintha” megértetted volna. Ez az ego trükkje. Ez a bölcsesség semmire sem jó. Amikor éppen megteszed a dolgot, abban a pillanatban, abban az időben kell megszületnie a tudatosságnak, akkor kell látnod, hogy amit teszel, haszontalan. Ha képes vagy akkor látni, amikor történik, akkor nem is tudod megtenni. Sosem szegülhetünk szembe a tudatosságunkkal. Ha valaki meg tudja tenni, annak a tudatossága nem tudatosság. Valami mást téveszt össze vele. Tehát ne feledd: sosem a másik a felelős. A problémát az okozza, hogy valami bánt belül. És természetesen nem zúdítod rá valami arra járó idegenre, hanem azt veszed elő, akit szeretsz, aki a legközelebb áll hozzád. Ezért a legközelebbi személy lesz az, akihez újra és újra odahordod, odazúdítod az ostobaságaidat. De ezt kerülni kell, mert a szeretet nagyon törékeny. Ha túl sokszor teszed meg, ha túlzásba viszed a terhelést, a szeretet eltűnhet.Sosem a másik a felelős. Próbáld ezt olyan állandó tudatossági állapottá tenni magadban, hogy mindig eszedbe jusson, ha azt kezded érezni, hogy valami baj van a másikkal. Kapd rajta magad, és szabadulj meg ettől a gondolattól akkor és ott. És kérj bocsánatot.

Osho Mindennapra

4.

Egy visszhangos hely

A világ visszhangos hely. Ha haragot indítunk útjára, harag jön vissza; ha szeretet adunk, szeretet jön vissza.A szeretetnek nem szabad követelőzőnek lennie, mert akkor elveszíti a szárnyát, és nem tud szállni. Gyökeret ver a földben, nagyon földi lesz; akkor pedig nem más, mint kéjvágy; és boldogtalanságot hoz, nagy szenvedést. A szeretetnek nem szabad feltételekhez kötöttnek lennie, nem szabad elvárásokat támasztanod vele szemben. Egyszerűen önmagáért kell léteznie – nem valamilyen jutalomért, nem valamilyen eredményért. Ha indíték vezérli, szereteted nem válhat az égbolttá. Akkor az indítékra korlátozódik; az indíték lesz a meghatározója, a határa. Az indíték nélküli szeretetnek nincsenek határai: tiszta ujjongás, kitörő öröm, a szív illata.És abból, hogy nem vágyik semmilyen eredményre, egyáltalán nem következik, hogy nem születik eredménye; épp ellenkezőleg, ezerszámra születik, mert bármit adjunk a világnak, az visszatér, visszaverődik. A világ visszhangos hely. Ha haragot indítunk útjára, harag jön vissza; ha szeretet adunk, szeretet jön vissza. De ez egy természetes jelenség; felesleges gondolkodnod róla. Elég, ha bízol abban: önmagától történik. Ez a karma törvénye: bármit vetsz, azt aratod; bármit adsz, azt kapod. Tehát felesleges gondolkodnod róla, mert automatikus. Gyűlölj, és gyűlölni fognak. Szeress, és szeretni fognak.

Osho Mindennapra

3.

Válaszd a természetet!

Mindannyiszor, ha azt látod, hogy a társadalom összeütközésbe kerül a természettel, válaszd a természetet – bármi legyen is az ára. Sosem veszíthetsz.Mind a mai napig az az álláspont az uralkodó, hogy az egyén a társadalomért van, hogy az egyénnek követnie kell azt, amit a társadalom diktál. Az egyénnek be kell illeszkednie a társadalomba. Ez lett a normális emberi lény definíciója – azé, aki beilleszkedik a társadalomba. Még ha a társadalom őrült, akkor is be kell illeszkedned; akkor vagy normális.És itt születik az egyén problémája, hogy a természet megkövetel valamit, a társadalom pedig éppen az ellenkezőjét követeli. Ha a társadalom ugyanazt követelné, mint a természet, akkor nem lenne konfliktus. Akkor az Édenkertben maradtunk volna. A probléma azért születik, mert a társadalomnak megvannak a maga érdekei, amelyek nem feltétlenül állnak összhangban az egyén érdekeivel. A társadalomnak megvannak a maga befektetései, ezért az egyén az, amit fel kell áldozni. Ez egy fejetetejére fordult világ. Éppen fordítva kellene lennie. Nem az egyén létezik a társadalomért, hanem a társadalom létezik az egyénért. Mert a társadalom csupán egy intézmény, nincs lelke. Az egyénnek van lelke, az a tudatos középpont.

Osho Mindennapra

2.

Amatőrök és szakértők

Minden nagy felfedezést amatőrök tesznek.Rendszerint, ha új munkába kezdesz, nagyon kreatív vagy, mélyen belemerülsz, az egész lényeddel részt veszel benne. Azután lassanként, ahogy alaposabban megismered a területet, egyre kevésbé leszel újító és kreatív, egyre inkább ismétlővé válsz. Ez természetes, mert minél nagyobb szakértelemre teszel szert egy munkaterületen, annál inkább ismétlő leszel. A szakértelem ismétlő.Ezért minden nagy felfedezést amatőrök tesznek, mert egy szakértőnek túl nagy a vesztenivalója. Ha valami új történik, mi lesz a régi szaktudással? Hiszen éveken át tanult, és mára szakértő lett belőle. Ezért a szakértők sosem fedeznek fel semmit; sosem lépnek túl szaktudásuk határain. Egyrészt egyre nagyobb szakértelemre és szaktudásra tesznek szert, másrészt viszont egyre jobban eltompulnak, és tehernek érzik a munkát. Már nincs semmi új, ami izgalmat jelenthetne a számukra – előre tudják, mi fog történni, tudják, mit fognak tenni; nincs benne semmi meglepetés.Ezért hát a lecke: Jó, ha szaktudást szerzel, de nem jó, ha örökre megállapodsz mellette. Mindannyiszor, ha úgy érzed, hogy a munkád unalmassá válik, változtass rajta. Találj ki valamit, tégy hozzá valami újat, törölj el valami régit. Légy újra sablonoktól mentes – ami azt jelenti, hogy szaktudástól mentes –, légy újra amatőr! Bátorságra, kurázsira van szükség ahhoz, hogy újra amatőrré válj, de így lesz csodálatos az élet.

OSHO Mindennapra

1.

MegvilágosodásAbban a pillanatban, hogy megvilágosodsz, a létezés egésze megvilágosodik. Ha sötét vagy, a létezés egésze sötét. Minden tőled függ.Szerte a világon ezerféle téveszme él a meditációval kapcsolatban. Pedig a meditáció nagyon egyszerű: nem más, mint tudatosság. Nem kántálás, nem mantra vagy a rózsafüzér használata. Ezek hipnotikus módszerek, melyek csupán egyfajta megpihenést tudnak biztosítani, és nincs semmi rossz abban a megpihenésben; ha valaki csak ellazulni igyekszik, akkor éppenséggel tökéletesek. Bármelyik hipnotikus módszer hasznos segítség lehet, de ha az igazságot akarod megismerni, akkor ez nem elég.A meditáció azt jelenti, hogy a tudattalanságodat tudatossággá alakítod át. Normálisan az elménknek mindössze egy tizede tudatos, kilenc tizede tudattalan. Az elmének csupán egy kis része, egy vékony rétege világos; azon kívül az egész ház sötétségbe borul. A feladat pedig abból áll, hogy ezt a kis fényt akkorára növeljük, hogy az egész ház fényárban ússzon, hogy egyetlen zug vagy sarok se maradjon sötétben. Amikor az egész ház tele van fénnyel, akkor az élet csoda; akkor az élet varázslat; megvan benne a varázslat minősége. Akkor nem hétköznapi többé – minden különlegessé válik. A profán szentté válik, és az élet apró dolgai olyan hatalmas jelentőségre tesznek szert, amit sosem képzeltünk volna. A közönséges kövek olyan gyönyörűnek tűnnek, mint a gyémántok; a létezés egésze megvilágosodik. Abban a pillanatban, hogy megvilágosodsz, a létezés egésze megvilágosodik. Ha sötét vagy, a létezés egésze sötét. Minden tőled függ.

Pillangó

Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban. Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül. Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt. Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes. A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót. A pillangó könnyen kijutott. De a teste összeaszott volt, gyenge és a szárnyai összezsugorodtak. A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a szárnyak, megnőnek, kitárulnak és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, szilárdak és erősek lesznek. Semmi nem történt! A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte. Soha nem volt képes repülni. Amit a férfi, az ő kedvességével és jóindulatával nem értett. Hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a szűk nyíláson keresztül szükséges a pillangónak, ez a természetes útja, hogy a pillangó kiszabadítsa testét a selyemgubóból, szárnyaival képes legyen repülni. Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben. Ha hagyjuk az életünket akadálytalanul folyni, ez megbénít minket. Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk. Nem fogunk tudni repülni. Kértem Erőt… és kaptam nehézségeket, amelyek erőssé tesznek. Kértem Bölcsességet… és kaptam problémákat, hogy megoldjam őket. Kértem Jómódot… és kaptam agyat és izmot, hogy dolgozzak. Kértem bátorságot… és kaptam akadályokat, hogy legyőzzem azokat. Kértem Szerelmet… és kaptam bajban lévő embereket, hogy segítsek. Kértem Jóindulatot… és kaptam lehetőségeket. Semmit nem kaptam meg, amit akartam… De mindent megkaptam, amire szükségem volt. Éld az életet félelem nélkül, nézz szembe az akadályokkal, tudd, hogy képes vagy legyőzni őket

Müller Péter:Kit szeretünk igazán?

Karinthy Frigyes azt írta naplójában: „Nem azokhoz voltam jó, akikhez jónak kellett volna lennem." Lev Tolsztojnak, a „szeretet apostolának" naplója többek között egy hatalmas családregény is, szerelmével, későbbi feleségével, sok gyermekével és barátaival eltöltött több mint hét évtizedének története. „Szeretem!"... „Nemszeretem! " ... „Szeretni akarom!" ... „Ma sírtunk a boldogságtól!" ... „Ma üvöltöttünk az indulatoktól" ... „Ma bezárkózott" ... "Ma ösz-szeborultunk..." Naponta váltakoznak a boldog-boldogtalan följegyzések. Aztán élete vége felé kiderült, hogy Lev Tolsztoj nem szeretett senkit. Sem a feleségét, sem a gyermekeit, sem a kortársait. Elmenekült tőlük. Hogy valójában kit szeretett, titok, melyet magával vitt. Barátnőm, egy csodálatos asz-szony, aki életének utolsó évtizedeit idilli, kézen fogós boldogságban élte le vénülő társával, amikor már készülődött a nagy átváltozásra, s férje még mindig aggodalmasan szorongatta kezét a kórházi ágyon, odasúgta nekem: „ Vidd el innen a Sanyit! Látni se akarom!" Sok embert kérdezek: kit szeretnek igazán? És sok levelet is kapok. Már a kérdés is olyan, mint egy örvény. Fölkavarja lelkünket, és önmagunk előtt is elrejtett élmények bukkannak a felszínre. Mert az igazság: titok. Nem tudunk róla. Bátran, mondhatnám úgy is, „halált megvető" vakmerőséggel kell lelkünk mélyére buknunk, hogy megtaláljuk a választ. A legtöbb őszinte felelet olyanoktól ered, akik valami nagy katarzison mentek át. Ilyen a halálélmény is, amely széttépi a földi élet megalkuvásokkal összefoltozott történetének szövetét. A bajban lehull a jelmez, szétreped a maszk, és kivillan a meztelen igazság. Ilyenkor a Lélek elkezd a szívével látni - vagyis valóságosan -, és amit tapasztal, megdöbbentő. Egész életünk szereposztása átrendeződik. Főszereplőkből statiszták lesznek, néha meg is feledkezünk róluk. És akikre ritkán gondoltunk, nem is találkoztunk velük, vagy csak ritkán: hirtelen főszereplőkké nőnek életünk színpadán. Fölbukkan a homályból egy távoli ismerős, és kiderül: ő volt az Igazi, hozzá kötött valódi érzés, s akikkel együtt éltünk hosszú évtizedeken át, nem voltak lelki, csak sorstársaink, vagy bajtársaink, akikkel leszolgáltuk földi éveinket. A katarzis idején felkavarodik bennünk minden. Arcok messzire távolodnak, kiesnek a képből, és az öntudatlan homályából - vagyis a lelkünk mélyéről - felbukkannak az igazi társak, lélekkel teli, valódi összetartozások, emberek, lények, akiknek megpillantásakor hirtelen meleg lesz a szívünk. Van, akinek a kutyája jut ilyenkor eszébe. Fura, de így van. A legintenzívebb szeretet élményét az ő látványa váltja ki. Van, akinek a sógora, az unokatestvére, vagy egy barátja, akivel ritkán találkozott. Egy ismerősről, egy régi szerelemről kiderül, hogy elvesztése életének legnagyobb sorscsapása volt, míg „közeli" hozzátartozóitól könnyen búcsúzik. Ha megkérdezik a sokgyermekes anyákat: melyiket szereti legjobban, a válasz: „Mindegyiket egyformán ". Ez nem így van. Egyformán nem lehet szeretni. Rendszerint van egy, akit igazán szeret. Aki a legkedvesebb. Leikéhez közelálló. Olyan titkok ezek, melyeket nem szabad bolygatni. Mert más a karma és más a szeretet törvénye. Más a sorsszerű feladat és kötelesség - és más a lelkek rejtélyes és szabad szövetsége. A szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A sorsfeladatra az embereket a kényszer, a lelkiismeret s hogy .úgy mondjam, a „végzet" tereli össze: meg kell csinálni valamit, amit csakis együtt lehet. Ebben lehet öröm is, szenvedés is. A karmát nem a szeretet irányítja, hanem a szükségszerűség. A törvény. A „muszáj". De a szeretet nem kötelesség. Nem feladat. Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A szeretet: a szabadságjegyében áll. Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahová akaratom fölér - ez a lelkemnek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe. Lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar. A szeretetnek egyetlen törvénye van. Úgy hívják: szabadság. Nincs benne „kell" és „muszáj" és „enyém" és „tiéd". Nincs benne színjáték. Nincs hazugság. Nincs benne idő sem - mert egy életet leélhetek valakivel és nem szeretem - s egyetlenegyszer találkozók valakivel és szeretem. Nem szólhat bele senki, még az Isten se - mert Isten maga a szeretet. Félve írok erről, mert olyan kérdés ez, melyet nem szabad feszegetni. A kompromisszumok ugyanis nemcsak a családot és a társadalmat, de az emberi lelket is összetartják. Jó, hogy vannak. Sok mindent nem tennénk meg, amit meg kell tennünk, ha csakis „szívünk" szavát követnénk. A helyzet ugyanis az - és ez messzire vezető kérdés -, hogy mi még nem értünk meg a szabadságra. Nem tudunk még repülni. Nekünk még kell a korlát, a megalkuvás, a kényszer, az önbecsapás, néha a hazugság is, hogy összefér-hetők legyünk olyankor is, amikor nem valódi a szeretet. Jó, hogy el van rejtve bennünk. Olyan mélyen, hogy egy életen át nem tudjuk, kit szeretünk igazán. Az igazi szeretet feldúlhatja a világ rendjét...

Müller Péter A könny

A könny misztikus folyadék. S ha régóta nem sírtál, tudd, hogy intenzív, igazi, százezer voltos feszültséggel régen nem szerettél már. A mélyről fölszakadt sírás pillanatában, vagyis a nagy elvesztés, s a nagy megtalálás idején valami olyan gondolat motoszkál az emberben - ha tud egyáltalán még ilyenkor gondolkodni -, hogy valami nagy-nagy kegyelem állapotába került. Ritkán megélhető csúcspillanatba, csodába, mely bármikor szétpattanhat, mint egy buborék, s ott marad újra a csodátlan, száraz valóságban. A magyar "elérzékenyül" jó kifejezés: érzékennyé válunk, érző, eleven lélekké. Egónk érzéketlen. Nem érez. Fél, szorong, rohan, gondolkodik, töpreng, villámgyorsan szortírozza külső-benső benyomásait, mindenben előnyét, hasznát keresi - de nem érez. Nem tud feloldódni. Örökös önvédelemben él, s fél meghatódni, könnyezni, ellágyulni. Az érett lélek jele a sírni tudás képessége. Nagyobb dolog, mint a nevetés. Arról nem is szólva, hogy a nevetés is könnyeket csal a szemedbe, ha valódi.

Hasonló a hasonlót vonzza a kapcsolatokban is? – A Nagy Félreértés

Hasonló a hasonlót vonzza a kapcsolatokban is? – A Nagy Félreértés

„Hasonló a hasonlót vonzza” – mondja ki a Vonzás Törvénye.És ez teljes mértékben igaz is!Mégis többször szembesültem az elmúlt időszakban azzal, hogy ezt a törvényszerűséget, valamiféle félreértés övezi. Legfőképpen, ami az emberi kapcsolatokat illeti.
Ez a félreértés alapvetően abból ered, hogy sokan csak felszínesen értelmezik ezt a kijelentést. Ennek az a következménye, hogy például nem értik, miért viselkedik velük egyik-másik ember úgy, ahogy viselkedik.Felvillan bennük a „hasonló a hasonlót vonzza” törvényszerűség, de rögtön tiltakozni is kezdenek, hogy az nem lehet, mert ők aztán soha nem viselkednének úgy, ahogy a másik ember viselkedik, ők nem olyanok, mint az a másik ember, akkor most hogyan is lehetséges ez?
Való igaz, hogy az, hogy valaki, valamilyen módon viselkedik veled, nem feltétlenül azt jelenti, hogy Te magad is olyan vagy, és úgy viselkedsz, mint az a másik ember.A „hasonló a hasonlót vonzza” alapelv, nem a konkrét fizikai megnyilvánulásra vonatkozik. Vagyis emberi kapcsolatainkban nem arra, hogy milyen a viselkedésünk, vagy a hozzáállásunk más emberekhez.
A „hasonló a hasonlót vonzza” alapelv egy energetikai alapelv. Egy energetikai törvény. Ez azt jelenti, hogy valójában az energia minőségének hasonlóságára utal. Arra, hogy egy gondolat, tapasztalás, állapot vagy akár viselkedés milyen energetikai jellemzőkkel bír. Az energiát magát pedig leginkább a rezgési frekvenciájával tudjuk jellemezni.Egy adott viselkedés, vagy állapot rezgési frekvenciája pedig nem csak egy teljesen megegyező állapothoz vagy viselkedésmódhoz lehet hasonló, hanem adott esetben egy olyanhoz is, ami látszólag teljesen ellentétes azzal. Hogy miért?
Nos, azért mert a Törvény a kapcsolatainkban valóban nem arra válaszol, hogy milyen a hozzáállásunk más emberekhez, hanem sokkal inkább arra, hogy milyen a hozzáállásunk saját magunkhoz! Vagyis, ha valaki lekezelően, nagyképűen, vagy arrogánsan viselkedik velünk szemben, ez nem azt jelenti, hogy mi magunk is lekezelően, nagyképűen és arrogánsan viselkedünk másokkal, hanem azt, hogy a saját gondolatainkkal mi saját magunk lekezeljük, leértékeljük önmagunkat, és mélyen belül nagyképűen és arrogánsan viseltetünk saját magunk irányába.
Belátom, ezt nem könnyű megérteni, és még nehezebb elfogadni. De a kapcsolataink bizony az önmagunkról alkotott gondolatainkat tükrözik vissza. Ahogy gondolkodunk önmagunkról, ahogy viszonyulunk önmagunkhoz, ahogy bánunk önmagunkkal, úgy fog gondolkodni rólunk, viszonyulni hozzánk, és bánni velünk a környezetünk is.
Szemléld hát így az életedben felbukkanó embereket és a viselkedésüket, bármilyen emberi kapcsolatban, akár a munkahelyen, akár otthon a házasságodban, vagy a gyerekeidet illetően. Figyeld magad, miközben őket is figyeled. És ha viselkedésük bármilyen apró részlete, bármilyen minősége kellemetlen érzelmeket kelt benned, vizsgáld meg a saját bensődet, és vizsgáld meg azt, hogy a Te saját magadról alkotott gondolataidban, milyen formában jelenik meg ugyanaz a minőség, ami a másik viselkedésében zavar.
Embertársaid két lábon járó tükrök a számodra.Nem bántani akarnak ezzel, hanem segíteni. Egyenesen Te hívtad őket magadhoz, hogy saját belső világod visszatükrözésével segítségedre legyenek.
Használd hát e tükröket, és légy hálás segítségükért és útmutatásaikért!

Álomkereső

A vonzás törvénye !

A „törvény” sok modern híve szerint a vonzás törvénye a kvantumfizikában gyökerezik. Szerintük a gondolatoknak olyan energiájuk van, ami a mágnesességhez hasonlóan vonzó energiával bír. Ahhoz, hogy irányítani tudjuk ezt az energiát, négy dolgot kell gyakorolnunk:
Tudnod kell, hogy valójában mire vágysz, és kérd azt az univerzumtól. (Az Univerzum fogalmát tágan használják: teremtőként, Istenként vagy bármi másként is felfogható.)
Összpontosítsd az érzelmeidet a kívánt dologra, és érezz hálát, lelkesedj érte.
Viselkedj és érezz úgy, mintha már megtörtént volna a kívánt dolog.
Légy nyitott, és fogadd el, amit kapsz.
Ha az ember arra gondol, hogy mije nincs, akkor a hiányból fog még többet kapni; ezt a negatív gondolatoknak köszönheti.
A tudósok kritikusak az ellenőrizhetőség hiánya miatt, és mert a bizonyíték gyakran anekdotaszerű. A „törvény” elnevezést és a modern tudományra való utalásokat is nehezményezik, mivel bár az agyhullámok valóban léteznek, és elektromos jeleket bocsátanak ki, a kvantumfizika nem úgy viselkedik, ahogy a vonzás törvénye hívei állítják. A vonzás törvénye hívei szerint a „törvény” nem a tudományos értelemben értendő, hanem hasonló például a karma törvényéhez.
A vonzás törvényét az orvostudományban is alkalmazták. 1990-ben Bernie Siegel kiadott egy népszerű könyvet, amelyben azt állítja, a betegség erősen összefügg a beteg képzeletével. Siegel elsősorban azt hangsúlyozta, hogy aki meg akar gyógyulni, annak egészségesnek kell éreznie magát. Siegel írásait az orvostudomány visszautasította.Robert Sapolsky Standford neuroendokrinológus professzor jóindulatú üres fecsegésként említi Siegel nézetét.

Története!
A vonzás törvényének ötlete nem új. Maga az elképzelés a hinduizmusban is megjelenik, és a korai teozófiai szövegekben is, melyekre nagy hatással volt a hinduizmus. 1877-ben Helena Blavatsky is használta a kifejezést ezoterikus rejtélyekről szóló első könyvében, az Isis Unveiledben.
A New York Times 1879. április 6-i kiadása az első jelentősebb újság, amiben szerepel „a vonzás törvénye” kifejezés (a coloradói aranylázzal és a gazdagság vonzásával kapcsolatban).
Már 1902-ben voltak utalások valamire, ami hasonlít a vonzás törvényéhez. John Ambrose Fleming, a századforduló környékén élt fizikus és villamosmérnök úgy vélte, minden gondolat, bármekkora is, vonzási energiával bír, ennek hatására a cél egyre pontosabban körvonalazódik, és egyre nagyobb ereje van, mígnem a növekedési folyamat befejeződik és ténnyé válik.[ Thomas Troward állítása szerint minden emberi történést egy gondolat előz meg.
James Allen (1864–1912) As a Man Thinketh című könyvében leír egy elvet, ami hasonló a vonzás törvényéhez, bár a szerző nem nevezi így.
1906-ban William Walker Atkinson (1862–1932) használta a kifejezést New Thought Movement című könyvében. Atkinson a New Thought magazin szerkesztője volt, tanulmányozta a hinduizmust és több mint 100 könyvet írt vallásos és spirituális témában. Az ezt követő évben Elizabeth Towne, a The Nautilus című magazin szerkesztője kiadta Bruce MacLelland Prosperity Through Thought Force (Jólét a gondolat erejével) című könyvét, melyben a szerző egy mondatba sűrítette bele az elvet: Az vagy, amit gondolsz, nem pedig aminek hiszed magad.A „vonzás törvénye” kifejezés megjelent más teozófus gondolkodók írásaiban is: William Quan Judge-éban 1915-ben,Annie Besantéban 1919-ben.
A 20. század közepétől a 2000-es évek elejéig számos szerző különböző nevekkel emlegette az elvet: pozitív gondolkodás, szellemi tudomány, pragmatikus kereszténység, gyakorlati metafizika, isteni tudomány stb.A 20. század közepén többek közt Sri K. Parvathi Kumar (1942) és Alice Bailey (1942)valamint Florence Scovel Shinn (1925) is használta a kifejezést.

A titok gyakorlásához 1 technika

3 napos technika.

A gyakorlat nem csak zátonyra futott kapcsolatok,egészségügyi problémák vagy pénzügyi gondok kezelésére jó, hanem mindentéren erős hatású, nagy horderejű változást hozó gyakorlat... Eztényleg "energia bomba" és valóban "nagyfeszültség" alatt dolgozunkbenne...
Félni nem kell tőle, kárt nem eredményez, viszont tudni kell, hogy nagyváltozást idézhet elő és mint tudjátok a változás mindig egy kis káosztokoz...
Tényleg csak az próbálja használni, aki kész, esetleg még a változásra,változtatásra is... Ez megint nem általános iskkolás anyag, hanem márlegalább egyetemi (ha már a képnél vagyunk).
Önmagában egy rém egyszerűnek tűnő gyakorlatról van szó, de annál hatásosabbról...!
A gyakorlatot három napon át kell végezni. Három nap este, amikor aludni készülsz.
Tisztálkodj le, végy fel egy könnyű öltözéket. Ülj az ágyad szélére, vagy székre, vagy törökülésben a földre.
Koncentrálj a problémádra és lásd megoldva. Lásd magad a pároddalharmóniában, lásd magad egészségesnek vagy gazdagnak. Vagy éppen, havalaki a környezetetdben beteg, lásd őt egészségesnek, gazdagnak stb.Vetítsd ki ezt a gondolatot egy vetítővászonra, gondolatban magad elé.Ha meg vagy vele, akkor a következő a teendő.
Hófehér ezüst fénnyalábként képzeld el a fentről, áradó energiát.Képzeld el, hogy ez a hatalmas erejű, szeretet energia behatol afejedbe...
Tisztító kúraként ezt a gyakorlatot szoktuk elvégezni, azonban abban azesetben a fényenergiát áteresztjük az egész testünkön. Ahol a testedérintkezik a talajjal, ággyal, székkel stb... ott hagyja el a tested,így átmos, áttisztít és feltölt energiával...
Most azonban csak a fejünkbe engedjük ezt a fényt és egy prizmatükrötképzelünk a homlokunk mögé, hogy a fény ne lefelé haladjon tovább,hanem előre kifelé, a homlokunk közepén, a harmadik szemnél hagyja el atestünket. Egyenesen az előbb megalkotott képre lövelljük az energiátmindaddig, amíg a kép hófehér-ezüst színben nem tündököl. Töltsd megenergiával és tudd, hogy az a valóság... Innen menj egyből aludni. Azenergia egész éjszaka és egész másnap dolgozni fog az ügyeden... Teddezt három napon keresztül.
A 72. óra megnyugvást hoz. Változást, az ügyben előremenetelt, abetegek állapotában hirtelen javulást. Megjön az e-mail, atelefonhívás, vagy sms, amire vártatok és megnyugtatóan alakul aprobléma...
És ez így lesz - mondta Abba Hasszán biztos nyugalommal és még hozzátette: Ins Allah! Ami nemes egyszerűséggel azt jelenti: Ha Isten is úgyakarja...!
Mi európaiak ezen nevetünk, hiszen Istent önmagunkon kívül képzeljük el...
Abba Hasszán furcsán nézné a mosolyunkat... mert ő tudja, már akkortudta, hogy az Univerzum ott bennünk él, és csak akkor kapunkeredményt, ha a Belső Énünk (aki a vászonra festi a képet a lelkiszemeivel) és a tudatos elménk aki tudatos akaratával abba energiátküld egy közös ügyért tudnak összhangban dolgozni, egy "véleményenlesznek", tehát egyet akarnak.
"Ha ketten összegyültök a nevemben, amit imádságotokban kértek, megadatik" . Ugye ez nem iszlám és mégis ugyanaz!
A Belső Én és a Fizikai (Külső Én), a tudatos és a tudatalatti elme összhangban való működése kell hozzá!

2009 augusztus 27-én éjfélkor, 0 óra 30-kor pillants fel az égre

Bárhol vagy 2009 augusztus 27-én éjfélkor, 0 óra 30-kor pillants fel az égre. Két „Holdat” fogsz látni!A Mars fog a legszebben fényleni , és olyan lesz mint a telihold. A Mars 34,65 millió mérföldre lesz a Földtől.Ilyen esemény legközelebb 2287-ben lesz!Add tovább ezt az infót, mert ma élő ember ilyet nem láthat még egyszer!2009 augusztus 27-én éjfélkor, 0 óra 30-kor pillants fel az égre

A Titok írónőjének titkai

A szerző, RHONDA BYRNE - oly sokunkhoz hasonlóan - a keresők útját járja. Ő azonban a fejébe vette, hogy összekovácsol egy írókból, vezetőkből, tanítókból, filmesekből, tervezőkből, és kiadókból álló csodacsapatot, amely segít valóra váltani nagyszabású vízióját: jobbá tenni milliók életét.
Először akkor volt szerencsém Rhonda Byrne-hoz, mikor 2005 júliusában azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy elhozhatja-e filmes csapatát a Transformational Leadership Council (Transzformációs Vezetői Tanács) egyik találkozójára, hogy riportot készítsen tagjainkkal egy készülő filmjük, A Titok számára. Négy teljes napig voltak nálunk - napközben megállás nélkül forgott a kamera, este pedig ismerkedtünk. Lenyűgözött az energiája. Úgy tűnt, mintha állandóan üdvözült állapotban, egyfajta gyermeki csodavilágban élne.És ahogy jobban megismertem, ez az érzés nem múlt el az 50 éves Byrne-nel kapcsolatban. Még akkor is mindent „tökéletesnek" látott, mikor éppen kifogyott a film, mikor a projekt következő fázisához szükséges pénz még nem állt rendelkezésére, vagy mikor a film eredeti tévés szerződését lemondták. Olyan bizonyosságot és magabiztosságot sugárzott magából, hogy az ember tudta: az univerzum mindent tökéletesen intéz. Az akadályok, melyek a legtöbb embert a földre küldtek volna, neki meg sem kottyantak. Ő csak ment előre, abban az örömteli tudatban, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Amit akkoriban nem ismertem fel, az az, hogy életmódja és munkamorálja által sokkal többet tanított nekem a vonzás törvényéről, mint a filmmel vagy a könyvvel. Gyakran kérdezik tőlem, hogy minek köszönhető "A Titok-jelenség" - hogy egy év alatt több mint kétmillió DVD, és nem egész hat hónap alatt majdnem négymillió könyv kelt el belőle. Ennek elsősorban az az oka, hogy minden képkockát és minden oldalt Byrne szeretete és öröme hat át. Az ő célja tiszta volt és egyszerű - felemelni mindazokat, akikhez csak képes elérni - és eddig ez sokmillió embert jelent.
És én hiszek benne, hogy ez még csak a kezdet.
Jack Canfield
(az Erőleves a léleknek című sorozat társszerzője)