A Mágus útja Harmadik lecke

A mágus szemléli ugyan a világ keletkezését és elmúlását, de lelke a fény birodalmában lakozik
A díszlet változik, de a látó ugyanaz marad
Tested az a hely, amit emlékeid otthonnak mondanak
Merlin általában szívesen kivonult a halandók látómezejéből, de egy-egy késő nyári estén olykor fél lábon ácsorogva találták a szántóföld szélén. Kíváncsi parasztok jöttek oda hozzá, de Merlin szoborként állt ott, hangot sem adott, a jelenlétüket sem vette tudomásul.Ilyenkor Artúrnak úgy tűnt, a mestere vén darumadárhoz hasonló, amely a lápban ácsorogva halra vár. Egy nap, miután Merlin több órán keresztül bámult a tavacskába, a fiú nem tudott ellenállni a kísértésnek, és megkérdezte, mit nézett.- Nem tudom megmondani! - válaszolta Merlin. - Észrevettem egy szitakötőt és meg akartam nézni közelebbről. Úgy repült át az ösvény fölött, mint egy röppenő álom, de később már nem tudtam volna megmondani, hogy én álmodom-e a szitakötőről, vagy az álmodik rólam.- Hát nem nyilvánvaló a válasz? - kérdezte Artúr.Merlin keményen a fiú fejére koppantott.- Azt hiszed, az álmaid itt vannak: bent. De én mindenütt megtalálom magamat, tehát ki tudhatja, melyik részem álmodik egy másik részemről?
A LECKE MEGÉRTÉSE
A bennünk élő mágust tanúnak is nevezhetnénk. A tanú feladata nem az, hogy beavatkozzék a változó világ dolgaiba, hanem nézi és megérteni. A tanú sosem pihen, mindig ébren van, akkor is ha álmodsz vagy akár álom nélkül alszol. Ezért nem a te szemed segítségével kell látnia, s ez bizony egészen különlegesen hangzik. Nem a szem a látás nélkülözhetetlen szerve?Mindaz, amit a viszonylagos világban látunk, hallunk, vagy érintünk, alapvetően energiából és közlésből áll. Minden egyes atom felbontható ezekre az összetevőkre. Ősi állapotukban ezek az alkotórészek formátlanok. Egy köteg energia, kis füstfelhőhöz hasonlóan, kaotikus sebességgel szállhat el, a közlés véletlenszerűen apró darabkákra hullhat szét. Ezért másik erőre van szükség ahhoz, hogy létrehozza a világ csodálatos életét. Az értelem a világegyetem kötőanyaga.A mágus számára ez nem puszta elméleti fogalom, mert saját belső látásával látja, hogy ő maga az értelem. A halandók zavarba jönnek az ilyen kijelentés hallatán, mert ez nem az értelemtől származik. Tudnak dolgokat, de nem szoktak hozzá magához a Tudáshoz.- A legragyogóbb halandó sem jobb, mint a legnagyobb bolond, amint mindketten aludni térek. - mondta Merlin.- Ugyanazokat a félelmetes rémálmokat álmodják és aggódnak a halál miatt. A félelem velünk született, és a gyönyörűség egyetlen pillanatát sem vagyunk képesek az elmúlás miatti aggodalom nélkül élvezni.A mágus tudása még alvás közben is jelenvaló marad. A mágus számára az éber, mindig tudatos, mindent tudó, egyetemes értelem nem csupán valami távoli alkotó erő. Benne él minden atomban. Szem a szem mögött, fül a fül mögött, értelem az értelem mögött.A mágusnak nem kell nyitott szemmel ébren lennie ahhoz, hogy lásson. A látás - a szó legszélesebb értelmében - akár álmodás vagy alvás közben is történhet, hiszen látni annyit jelent, mint ébernek lenni az egyetemes értelem számára. Amikor a tanú tökéletesen jelen van, mindent megért.A mágus tudása tiszta forrás, és nem külső tényekben bízik. Közvetlenül a forrásból meríti az élet vizét. Függetlenül attól, hogy milyen hogy milyen változások történnek a világegyetemben, a mágus tudása nem változhat: a díszlet jön és megy, de a látó ugyanaz marad. Mielőtt találkozunk a bennünk élő mágussal, ahhoz, hogy bármit is tudhassunk, az érzékelésünket és az értelmünket kell igénybe vennünk. A mi tudásunk tanult magatartás, amelyet emlékezetünkben raktározunk és érdeklődésünk szerint csoportosítunk, s ebből következően sajátosan válogat. A mágus tudása veleszületett.Egy alkalommal Artúrban megfagyott a vér a félelemtől, amikor Merlin egy hatalmas mészároskéssel őrülten hadonászva futkosott.- Mit csinálsz? - kérdezte a fiú reszketve.- Gondolkodom - válaszolt Merlin. - Te nem így gondolkodsz?- Nem - válaszolta Artúr.Merlin hirtelen megállt. - Nos akkor valószínűleg tévedtem. Az volt a benyomásom, hogy a halandók késként használják az értelmüket, vagdalnak és darabolnak. Kipróbáltam, milyen érzés. Ami azt illeti nagy adag erőszak rejlik abban, amit ti, halandók ésszerűségek mondotok. A mágus szeme olyan, akár a lencse, ami minden képet összegyűjt és torzítás nélkül továbbít. Enne a fajta tudatosságnak előnye, hogy egyesít, míg a racionális gondolkodás mindig szétválaszt. A racionális értelem a világban "kint" levő tárgyakat időben és térben nézni, a mágus viszont mindent önmaga részeként lát. Ahelyett, hogy "ott kint" és "itt bent" besorolásokban gondolkodna, csak a szüntelen folyamatot érzékeli.Ebből adódik Merlin válasza, miszerint alig tudja megmondani, vajon ő álmodott-e a szitakötőről vagy a szitakötő álmodott-e őróla. A különbség csak a szétválasztás esetén, az értelem működésével jön létre. A mágus szemében ők ketten azonosak.
A LECKE MEGÉLÉSE
Nem könnyű elmagyarázni, mit jelent ebben az összefüggésben tanúnak lenni. Rendes ébrenléti állapotban mindannyian látjuk a tárgyakat, de a tanú fényt lát. Önmagát pedig a fény középpontjában levőnek, a tárgyat egy másik középpontban levőnek, s mindet csupán fénynek az óriási állandóan változó térben.A fény a magasabbrendű létezés tartalmi hasonlata, Amikor valaki halálközeli élményt él át, és azt mondja, "beléptem a nagy fényességbe" valójában csak énje finomabb rétegét tapasztalta meg. A fény megjelenhet a menny, vagy egy másik világ képében, de a mágus számára a mi megszokott világunk is csupán kép: a tudat kivetítése.- Minden tudatosság fény - mondta Merlin. -, és a fény is tudatosság.A határok, amelyekkel szétválasztjuk a mennyeit és a földit, a szellemit és a tárgyit, a valóságosat és a nemvalóságosat, csupán megszokásokból épülnek föl. S mivel mi húztuk meg a határokat, éppolyan könnyen el is tüntethetjük őket. Nézz figyelmesen erre a könyvoldalra! Ez egy tárgy. Szilárd abban az értelemben, hogy a fa rostjait dolgozták fel papírrá, de elvont is, hiszen gondolatok alkotják. Akkor tehát ez a tárgy most papír, gondolat, vagy esetleg mindkettő? Figyeld meg, milyen könnyedén meglátod benne mindkettőt, de vedd észre azt is, hogy nem látod egyszerre mindkettőnek! A különböző valóságok létezhetnek együtt, más szavakban, de mindegyik a létezés számára annak megfelelő lépcsőjén áll. Valamely szó egy adott szinten csupán tintapontokból áll, de másik szinten kulcsfontosságú gondolatok hordozója.A létezés valamennyi formája - legfinomabbtól és leganyagtalanabbtól kezdve a legdurvábbig és legszilárdabbig - a szemlélőtől függ. Ha úgy akarnánk, a szilárd papírt is semmivé oszlathatnánk szét a következőképpen: a könyvoldal papírból készült, a papírt molekulák, a molekulákat pedig atomok alkotják. Kvantum szinten az atomok korlátlan energiát képviselnek, és a korlátlan energia 99,9999 százalékban üres térből áll. Mivel a szomszédos atomok közötti távolság óriási, - arányaiban nagyobb, mint a Föld és Nap távolsága-, nevezheted ezt a papírt szilárdnak, ha kész vagy a nap és a közöttünk levő teret is szilárdnak mondani.A szilárdnak tűnő tárgyak semmivé változtatásának tapasztalatát meg is lehet fordítani. Kiindulhatunk az "üres" térből, energianyalábokat építhetünk, atomokat, molekulákat és így tovább, mígnem a teremtés folyamata eljut a kívánt tárgyakhoz, akár a saját testedhez. Más energianyalábok, mint pl. a téged is körülvevő ultraibolya sugárzás teljesen elkerüli a figyelmünket. A világ változásai tehát teljes mértékben az érzékelés erején múlnak. Te látónak teremtettél, a világ pedig látnivalónak. Rátekintés nélkül a világ láthatatlan lenne. Tekintsük a fentieket megértettnek és lépjünk tovább! A Földön mindent a Nap nevű csillag táplál. Az étel átalakított csillagfény, s amikor elfogyasztod, a saját testedet is ebből a forrásból építed. Más szóval az étkezés csupán annak megvalósulása, hogy a csillagfény csillagfényt vesz magához. Ez a fény - bár sokféle formát ölt az örvénylő gázoktól és a kvazároktól kezdve a lóherét rágcsáló nyúlig - mégis mindig csak fény marad. Nincs meghatározott helye, de mindenütt jelen van. Úgy tűnik, neked meghatározott helyed van, de ez csak azért igaz, mert most éppen egy kiemelten teremtő folyamat részeseként az univerzum fényét egyetlen fókuszban a saját testeddé és értelmedé alakítod át.- Úgy szeretnék csodákat tenni! - kérte egy napon Artúr.- Ez a világ csak általad létezik - válaszolta Merlin. - Nem elég nagy csoda ez?A mágus ezt a csodás érvelést a végsőkig elviszi. Ha tekinteted tette láthatóvá a világot - kérdi - ki vagy mi alkotta a tekintetet? Ki látta szemet azelőtt, hogy a szem látott volna? A válasz: a tudatosság. A látó szem mögött csupán a maga a tudatosság van, amely életet ad az érzékeinknek, hogy azok azután életet adjanak mindannak, ami körülvesz bennünket.Ez nem metafizikai misztérium. Az anya méhében az embrió egyetlen sejtje még érzékek nélkül jön létre, azután szaporodó sejteké alakul át, idővel a sejthalmaz meghatározott részei változatos funkciókra kezdenek koncentrálni: ezekből a funkciókból alakulnak ki a szemek, a fülek, az orr, a nyelv, stb. A szem egyáltalán nem úgy néz ki, mint a fül, és különböző alakjaik megtévesztőek. De minden érzékszervünk kódolt információként már jelen volt legelső, megtermékenyített sejtben. Az információ a tudatosság tárolható formában történő megnyilvánulása. Ilyen például ez a könyv. Ha nem tudnád, mi a könyv, azt mondhatnád, csupán furcsa kódokat hordozó jelek gyűjteménye, miközben valójában a tudatok közlésének eszköze.Merlin szemével nézve, az egész világ az önmagával folytatott közlés eszköze volt.- Ha valaha elfelejtesz valamit, majd figyelmeztet az erdő - bíztatta Artúrt.- Gyakran és sok mindent elfelejtettem már eddig is, és az erdő sosem emlékeztetett - vetette ellen a fiú.- Nem igaz - válaszolt Merlin. - Az egyetlen amit elfelejthetsz, önmagad vagy, s az minden fa tövében megtalálható.Miért létezik a világ? Mert valami hatalmas tudatosság meg akarta írni az élet kódját úgy, hogy az idő lapjain keresztül bontakozzék ki. Nem csoda, ha a mágus nem tudja megmondani, hol ér véget saját teste, és hol kezdődik a világ. Álmodod ezt a könyvet, vagy könyv álmodik téged?

A Mágus útja Második lecke

A csoda visszatérése csak az ártatlanság Visszatérésével lehetséges
A mágus lényege az átváltozás
Artúr minden reggel elsétált mosakodni az erdőben levő kis tóhoz. Mint minden fiú, ő sem lelkesedett különösebben ezért a feladatért. Figyelmét gyakran elvonták a csevegő mókusok, a fecsegő szarkák vagy bármi más, ami érdekesebb volt a szappannál és a víznél.Merlint láthatóan nem zavarta különösebben a fiú arcán és egyebütt növekvő piszok. De végül aztán kitört: - Lassan babot vethetek a füled mögé! Nem bánom, ha csak egyetlen percet töltesz a tóban, de tisztálkodj meg végre! Artúr lehorgasztotta a fejét.- Féltem bevallani Merlin, de amikor a víz fölé hajolok, nem látom az arcom visszatükröződését. Nem tudom, hol kellene tisztára mosakodnom, és azt sem, hogy nézek ki.- A fiú feltekintett, és igencsak meglepődött, mert Merlin őszinte örömmel tekintett rá.- Fogd! - mondta, és jutalmul egy nagy smaragdot nyomott a fiú kezébe (amivel Artúr később a vízen kacsázott).- Azt hittem, engedetlenséged az ártatlanságod elvesztését jelentette, de tévedtem. Ha nincs tükörképed, nincs önképed sem. S ha figyelmedet nem vonja el az önmagadról alkotott kép, csakis az ártatlanság állapotában lehetsz.
A LECKE MEGÉRTÉSE
Az ártatlanság természetes állapotunk, mielőtt az önképünk eltakarja. Amikor magunkra tekintünk, még ha igyekszünk is teljesen őszintének lenni, az évek alatt felépített, egymással szorosan összefonódó rétegekből álló képet látunk. Az ember arcán a vonások és a ráncok elmúlt örömökről és bánatokról, győzelmekről és vereségekről, álmokról és tapasztalásokról árulkodnak.A mágus mindig önmagát látja, bárhova tekint, mert a tekintete ártatlan. Nem homályosítják el ítéletek, címkék ás meghatározások. A mágus tisztában van én-je és önképe létezésével, de ezek nem vonják el figyelmét. A teljesség távlatában, az élet összefüggéseiben látja azokat.Az én jelenti legsajátabb nézőpontodat. Az ártatlanság állapotában ez a nézőpont tiszta, mint az átlátszó lencse. De ártatlanság nélkül az én csak torzított képet közvetít. Amikor úgy hiszed, hogy ismersz valamit - legyen az akár saját magad -, valójában saját ítéleteidet, címkéidet látod. Az egymás leírására használt legegyszerűbb szavaink, mint például - barát, rokon idegen -, már ítéleteket hordoznak. A barát és az idegen értelme között tátongó hatalmas szakadék telis-tele van értelmezésekkel. A barátot az adott módon kezeljük, az idegent másképpen. Még ha ítéleteinket nem is hozzuk a felszínre, látásmódunkat elhomályosítják, mint a por a lencsét.Mivel a mágus nem tesz címkéket a dolgokra, örökösen újnak látja azokat. Számára nincs por a lencsén, s így számára a világ frissen ragyog. Mindenből ugyanaz a halk dallam szól: - Vedd észre önmagad! - Istent olyannak írhatnánk le, mint aki körültekintve mindenhol önmagát látja, s amennyiben bennünket saját képére és hasonlatosságára alkotott, a mi világunk is tükör.A halandók igen különlegesnek találják a mágus látásmódját, mert érdekeik más irányba húzzák őket. Kifelé lenyűgözik őket a dolgok. A történelem során bármit megláttak, azt elnevezték, és használni kezdték. Minden madár és állat nevet kapott. Növényeket neveltek az élelmezésre és az örömszerzésre. A Földet felfedezni- és legyőznivalónak tekintették. Merlint mindez szinte egyáltalán nem érdekelte. A mágusok gyakran a legközönségesebb dolgoknak - mint például a tölgyfa, a dámvad vagy a csillagképek - a nevét sem tudják. Ugyanakkor órákig el tudnak nézni egy göcsörtös fát, egy legelésző őzsutát vagy az éjszakai égboltot, s elmélkedésük minden perce magában foglalja a mindenséget. A halandók is örömmel éltek volna e megragadott figyelemmel. Amikor arról kérdezték, miért látja mindig újnak a világot, Merlin azt mondta: - Hiányzik belőletek az ártatlanság. Ha egyszer már címkét ragasztottál valamire, többé nem az adott dolgot látod, hanem csupán a címkét helyette.Ezt egyszerű szemléltetni. Ha két ismeretlen lovag találkozik az erdőben, rögtön valamilyen jelzést vagy zászlót keresnek egymáson, ami elárulja, barát vagy ellenség-e a másik. Amint megpillantja - de csak akkor! - a jelet, a lovag máris tudja, hogyan viselkedjék. A barátot átölelheti, meghívhatja lakomára, megkérheti, hogy mondja el történetét. Az ellenséggel csak megküzdeni tud.Merlin szerint a dolgok ilyen mániákus felcímkézése az értelem tevékenysége, tiszta és világos. Az értelem nem tud e címkék nélkül működni. Mindannyian milliónyi előre gyártott címkét hordozunk fejünkben, értelmünk villámgyorsan átszáguld közöttük. Az értelem sebessége lenyűgöző, de a sebesség nem tud mindenkor megkímélni az áporodottságtól. Bármit gondolsz, már korábban megtapasztaltad, s bármit tapasztaltál, idővel elunod.- Csodálkozol, hogy egy percig sem tudod a tölgyet, a szarvast, a csillagokat nézni? - kérdezte. Hallom az értelmed sóhajtozását: "Már megint ez az ősi jószág". És máris rohansz valami újért.- Nem értem miért baj ez - mondta egy falusi öregember. - A világ hatalmas és a természet tele van különféle nézőpontokkal és átalakulásokkal.- Ez így igaz. - ismerte e Merlin. -, de az érvelésed alapján soha semmi sem válna unalmassá. Az ott kint lévő dolgok végtelenségét nem is lehet tagadni. Pedig az unalom a közös panasza a halandóknak, nem? - Az öreg bólintott.- Pedig kimondtad a megfelelő szót: átalakulás. - folytatta Merlin. De saját magadnak kell állandóan átalakulnod. Nem adhatod állandóan saját megposhadt önmagadat a világnak, azt várva, hogy az viszont mindig új legyen számodra.A mágus sosem látja ugyanazt a dolgot kétszer egyformának. Amikor pillantása az erdőn nyugszik, nem magának az őznek a látványa ragadja meg, hanem létezésének valamely új vonása: kedvessége, kecsessége, félénksége, finomsága. Friss szemmel mindenki észreveheti ezeket a tulajdonságokat. Úgy bontakoznak ki, mint a rózsa szirmai. Türelmesnek kell lenned, de megéri! Saját ártatlanságod az egyetlen létező virág. Sosem hervad el, s ezért a világ sem veszít frissességéből.
A LECKE MEGÉLÉSE
Miután elolvastad ezt a leckét, adj magadnak egy kis időt, és próbáld meg visszaszerezni az ártatlanságodat! Először is tudnod kell, mit ne csinálj. Ne ítélkezz a jelen élethelyzeteden! Ettől fáradttá és borúlátóvá válhatsz. Harag, félelem és vádaskodás boríthat el. Felejtsd el mindezt, hiszen Merlin szerint az ártatlanság az értelem fölött áll.
Olvasd el a következő szavakat:Súlyos - KönnyűFekete - FehérNap - Hold
Vedd őket sorba, és tapasztald meg hordozott tulajdonságaikat. Mindegy, hogy képeket hívsz-e ehhez segítségül, érzelmeket, elképzeléseket vagy konkrét tárgyakat. A megközelítés működni fog. Észrevetted, hogy a tudatod nem képes elfojtani a súlyossághoz, a könnyűséghez, a feketeséghez, a fehérséghez kapcsolódó érzéseket? Elolvasni sem tudod ezeket a szavakat anélkül, hogy a tulajdonságok valami halvány érzést ne keltsenek benned.A tulajdonságok létéhez a te közreműködésed szükséges. Ha részvételed ártatlan, akkor frissen, újszerűen léteznek. Így lát a festő. Rátekint egy kosár gyűmölcsre, egy hajóra, egy felhőre, s ahelyett hogy e dolgok egyszerű befogadója lenne, ő hozza létre azokat - látása által. Saját lelkével ad nekik életet.S így teszünk valamennyien, a legnagyszerűbb helyzetekben is, amikor közönséges dolgokat látunk meg. Ez a tapasztalat mutatja, hogy az ártatlanság nem veszhet el, csupán más dolgok eltakarhatják. Az ártatlan látás titka az új nézőpontból való látásban rejlik, olyan látásban, amelyet nem határoz meg az, amit látni akarsz.- Ha tényleg látnád amott azt a fát, úgy meglepődnél, hogy hanyatt esnél - mondta Merlin.- Tényleg? Miért? - kérdezte Artúr. - Hiszen az csak egy fa.- Nem - mondta Merlin. - Az értelmed szerint csupán fa. De a másik értelem számára a végtelen lélek és a szépség kifejeződése. Az Isten értelmében egy kedves teremtmény minden elképzelhetőnél kedvesebb.Amíg az értelem a világ színét, fényét, vastagságát és tapintását jegyzi, valójában önmagát érzékeli. A súlyos vagy a fehér szó olyan érzéseket kelt benned, melyek kizárólagosan a tieid. Nincs semmiféle érzékelés nélküli súlyosság vagy fehérség "odakint". Nincs kép, hang, tapintás, íz vagy szag a tudatosság bármily kicsi közreműködése nélkül. Küldj egy kamerát a holdra, hogy felvételeket készítsen az összes kráterről és völgyről, majd hozza vissza a filmet a földre! Ha nincs emberi lény, aki megnézze a képeket, valójában a képek sem léteznek, hanem csupán a fotonok pillanatnyi hatását tükröző kémiai anyagok. A film éppoly halott, mint maga a Hold. Merlin azt mondaná, ha senki sem nézi a Hold képeit, maga a Hold sincsen.Éppen ezért rendkívül fontos ártatlanul tekintenünk a világra, mert egyedül ez ad számunkra életet. A szemed életadó. A lét minden molekulája mögött tudatosságnak és értelemnek kell állnia, másként a világegyetem élettelen gázok és holt csillagok összevisszasága lenne, ami hiába vágyakozna megszületésre. Értelem nélkül nincs élet, nincs tevékenység. Valahányszor kipillantasz az ablakon, tekinteted alkotásra buzdítja az élet erejét. Ezért vette Merlin annyira komolyan a fák, szarvasok és a csillagok szemlélésének feladatát. Nem akarta, hogy elpusztuljanak, hiszen szerette az életet.A lecke végkövetkeztetése tehát: - Láss ártatlanul, hogy életet adhass! - Ez Merlin életének varázslatos hitvallása. A halandók nehezen értik meg ezt az egyszerű tételt, mert ellentétesen hangzik a legmélyebb előítéletükkel, mely szerint "előbb van a világ, azután jövök én". De mi magunk sem léteznénk, ha először egy ártatlan Létező nem látott volna meg bennünket. Ez volt az egész világegyetemet létrehozását megalapozó cselekedet, mégpedig szeretetből fakadó tett. Visszanyered saját ártatlanságodat, ha majd felismered a teremtés minden elemében ott lélegző szeretetet.

A Mágus útja Első lecke

A mágus mindannyiunkban létezik. A mágus mindent lát és mindent tud. A mágus minden ellentét, így például a világosság és a sötétség, a jó és a rossz, az öröm és a szenvedés ellentétei fölött áll. Mindaz, amit a mágus lát, a láthatatlan világban gyökerezik. A természet a mágus hangulatait tükrözi. A test és a tudat szunnyadhatnak, de a mágus mindig ébren van. A mágus birtokolja a halhatatlanság titkát.
- Tessék, kóstold meg - szólt egy napon Merlin, és egy tál levest tolt a gyermek Artúr elé. Artúr bizonytalankodva engedelmeskedett. De az étel nagyszerű vadhúsleves volt, amit Merlin erdei gyökerekkel ízesített, amikor a fiú éppen nem nézett oda. Ellenállhatatlanul finom volt, s Artúr mohón mártotta bele ismét kanalát, de a mágus ekkor kivette kezéből a tálat. - Várj, kérek még! -, szólt még mindig teli szájjal. Merlin azonban a fejét rázta. Az egész lakoma benne van az első kanálban - dorgált szelíden. Artúr először csalódottságot érzett, de azután rájött, olyan elégedett, mintha megette volna az egész tálnyi levest. Később, míg Artúr a fa alatt szundikált, Merlin csendesen odalépett, és az egész nagy tálat letette melléje. Elmenőben így szólt: - Csak gondolj bele, mire szolgálna a mágus iskolája, ha bemutathatnék mindent már az első leckében?!
A LECKE MEGÉRTÉSE
Egy élet kell ahhoz, hogy megtanuljuk a mágus tanítását, de mindaz, ami majd évek, évtizedek során bontakozik ki számunkra, már ott van Merlin legelső leckéjében. Ekkor mutatkozik be a mágus. Leírja számunkra az élet, a halandó és halhatatlan közötti feszültséget. Mindezt csodás módon. Mert Merlin nem jelenik meg testi alakjában. A formáknak nincs jelentősége az ő számára. Látta a világok keletkezését és elmúlását, korszakok kibontakozását, és hozzáállása mindig mindenhez, örökké azonos volt: ő a látó. A mágusok látók. Mit látnak? A teljesség valóságát, nem csupán sok-sok részletet. - Te mindig mágus voltál? - kérdezte Artúr. - Hogyan lehettem volna? - válaszolta Merlin. - Egykor én is ugyanúgy járkáltam, mint most te. Ha az emberre tekintettem, csupán hús-vér alakban láttam. De az idő múlásával észrevettem, hogy az az ember egy házban lakik, s ezáltal kitágítja testét: a boldogtalan és zavaros érzelmű emberek rendetlen házban laknak, a boldog és kiegyensúlyozott emberek pedig rendezett házakban. Ez csak egyszerű megfigyelés volt, de aztán arra gondoltam, hogy amikor megnézek egy házat, valójában a lakóját ismerem meg jobban. Azután a látásom szélesebb lett. Ha rátekintettem valakire, elkerülhetetlenül megláttam vele a családját és a barátait is. Ezek is a személy kiterjesztéseit jelentették, s még többet mondtak el róla. A látásom pedig tovább szélesedett: az ember megjelenése mögé láttam. Láttam az érzelmeit, a vágyait, a félelmeit és az álmait. Ezek is minden kétséget kizáróan a személyiség részei, csak épp észre kell venni! A minden emberből kiáradó energiákra kezdtem figyelni. Ekkorra a hús-vér valóság veszített jelentőségéből, s lassan bárki, akivel találkoztam, egész világokat jelentett számomra. Végül rájöttem, hogy minden élő az egész világmindenséget hordozza magában, csak éppen különböző álruhákban. - Valóban így van? - kérdezte Artúr. - Egy nap majd felfedezed, hogy magadban hordozod a világmindenséget, s ekkor te magad is mágussá leszel. A mágus nem a világban él, hanem a világ él őbenne. Századról századra a mágust mindig felkutatták, akár a mély erdő barlangjaiban élt, akár tornyokban vagy templomokban. A mágusok különböző neveket is viseltek, mint pl. filozófus, csodatevő, látnok, sámán, guru. "Mondd meg, miért szenvedünk? Mondd meg, miért vagyunk túl gyengék ahhoz, hogy jó életet alakítsunk ki a magunk számára?" A halandók csak a mágusoknak tehették fel e nehéz kérdéseiket. Figyelmes hallgatás után a mágusok, a mesterek és a guruk mindig ugyanazt mondták: -Meg tudok oldani minden tudatlanságot és szenvedést, ha azt megérted, hogy : benned lakozom. Ez az elkülönült ember, akihez látszólag beszélsz, valójában nem különálló. Egyek vagyunk és azon a bizonyos szinten, a kérdéseid közül már egyik sem létezik. Amikor Artúr egyszer arról panaszkodott, hogy Merlin az erdőben szinte fogva tartja őt, és csupán pillanatokra láthatja az emberi világot, a mágus rámordult. A világot? Miből gondolod, hogy azok az emberek, akiket a faluban láttál, élnek? Az öröm és a bánat foglalkoztatja őket, az egyiket keresik, a másikat minden erővel igyekeznek elkerülni. Állandóan az izgatja őket, és az okoz nekik mélységes aggódást, hogy gazdaggá vagy szegénnyé lesznek-e. Szerencsére a bennünk lakó mágus semmi ilyesmit nem él át. Ő az igazságot látja, s nem látja a valótlant. Az ellentétek játéka - öröm és bánat, gazdagság és szegénység, jó és gonoszság - csupán addig tűnik valósnak, amíg nem a mágus tágabb szemszögéből nézed a dolgokat. Természetesen az átlagember számára a napi élet fenti drámái nagyon is valósak. Az élet külső megnyilvánulásai jelentik magát az életet mindaddig, amíg az érzékeidnek hiszel: annak, amit látsz és érzel. A halandók midig a mágushoz fordulnak, hogy a jelenségek e rabságából kiszabaduljanak, s minden értelmet kapjon. "Kell valami többletnek lennie, amiért élnünk érdemes", gondolták, bár nem tudták pontosan, mi lehet ez a többlet. - Tölts némi időt azon töprengve, hogy miért látsz valamit, s ne csupán azzal, hogy mit látsz! - tanácsolta Merlin Artúrnak. Az első lecke tehát: tekints a határos énednél mélyebbre, hogy megpillanthasd határtalan énedet! Less a halandó álarca mögé, hogy megleld a mágust! Benned lakik, s nem találod meg sehol máshol. Ha viszont egyszer fölfedezted, te magad is látóvá leszel. Lépésről lépésre fog ez megvilágosodni számodra. Mielőtt igazi látóvá lennél, már érzed majd, hogy az élet többet hordoz, mint amennyit megélünk belőle. Olyan az, mintha egy csendes hang suttogná: - Találj meg! - E hang érzelemmentesen, békésen, önmagával harmóniában és nehezen megfoghatóan szólít. A mágus hangja, de a tiéd is!
A LECKE MEGÉLÉSE
Merlin mondanivalója finoman hat, ahogy a víz is mélyen beszivárog a földbe. A ma fakadó források vize évezredekkel, talán évmilliókkal ezelőtt hullott esőként a Földre. Senki sem ismeri igazán e rejtett vizek életét, hogy merre haladnak, mi történik velük a mélyben rejlő kövek közt. De kiszabadulva a gravitáció erejéből, e vizek a felszínre törnek, és csodásan tiszta forrást hoznak létre. Így van ez Merlinnel is. Ha kis időt csendes üldögéléssel és odafigyeléssel töltesz, a szavak lassan átjárnak. Engedd, hogy ez megtörténjen, engedd, hogy a bölcsesség elvégezze a maga munkáját! Ne várj, ne feltételezz bármiféle eredményt, de légy készen mindarra, ami történik! Mert akármi történik, az jó lesz. Az első lecke arra szolgál, hogy megtaláld a mágust és megtanuld becsülni a látásmódját. Ez igencsak különbözik a Te - gondolataidtól és érzelmeidtől meghatározott - látásmódodtól. Érzelmi éned érez és válaszol. Érzelmeid azonnaliak, hasonlítanak a tengeri rózsa minden érintésre összeránduló karjaihoz. A fájdalom érzelmi összehúzódást okoz, az öröm pedig kiterjeszkedést és felszabadultságot. Az értelem nem azonnali módon válaszol. Az agy emlékek óriási tárházát őrzi és újra meg újra átszáguld közöttük. Összehasonlítja az új élményt a régiekkel és döntést kínál: ez jó, az rossz, ezt érdemes megismételni, mást viszont nem. Az érzelmek tehát azonnali, átgondolatlan választ adnak minden helyzetre, miként a csecsemő is önkéntelenül mosolyog vagy sír. Az érzelem bevonja az emlékbankot majd késleltetett választ ad. A mágusnak viszont nincsenek ehhez hasonló válaszai - sem azonnaliak, sem késleltetettek -, Merlin egyszerűen csak van. Ez mégsem tehetetlen létezés csupán! A mágus világában minden azon a meglátáson alapszik, hogy minden én magam vagyok. A mágus világelfogadása tehát az önelfogadás fényében történik. Ez a szeretet fénye. Furcsának tűnhet, de a mágus szerint a szeretet a csendben rejtőzik. Ha érzelemként nézzük, a szeretet érzéshullám, az erős megszólításra adott pozitív válasz. Az értelemnek megvannak a saját, de ettől alig eltérő útjai: a "szeretem ezt?" alapvetően azt jelenti: "Szeretem megismételni azt, ami olyan jó érzést okozott korábban". Tehát az érzelem is, az értelem is kiválasztó elem. A választás nem rossz, de erőfeszítést igényel. S bár mindannyian azt tanultuk, hogy az erőfeszítés hasznos, vagy munka nélkül nem érhetünk el semmit, a dolog nem egészen így áll. A létezést vagy a szeretetet nem tudjuk erőfeszítéssel elérni. A finomabb rétegben a kiválasztás elutasítást is tartalmaz. Az érzelem egyszerre egy valamire összpontosít. Mielőtt azt mondhatnád "ezt szeretem", el kell utasítanod más lehetőségeket. Az elutasított dolgok könnye kapják a félelem színezetét. Az értelem és az érzelmek a fájdalmat, a szenvedést, nem tekintik közömbösnek: félnek tőlük, ezért elutasítják. A kiválasztás szokása igen sok energiát emészt fel, mert az értelemnek állandóan készenlétben kell állnia , ügyelnie kell arra, hogy a megbántottság, a csalódottság, a magányosság és számos további fájdalmas tapasztalás ne ismétlődjön. Marad-e így még helye a csendnek? Mert csend nélkül nem jut szóhoz a mágus! Csend nélkül nincs mód az élet igazi érzékelésére, holott az olyan finom a mélyebb rétegekben, mint a zárt rózsabimbóban nyugvó szirmok. Amikor a halandók tanácsot kérnek a mágustól, nem azért teszik, mintha észrevették volna, hogy a mágus félelem nélkül él. A mágus elfogadással, sőt örömmel nyugtázza mindazt, ami éri. " Hogyan tudsz ilyen lelki békében élni? " kérdezik a halandók. És a mágus válasza: - Nézz magadba, ott van a béke! Tehát a Merlin világába vezető első lépésként elég azt felismerni, hogy létezik. Amikor e lecke feldolgozásán töprengve üldögélsz, értelmed fellázadhat, nemet mondva minden, az övétől különböző látásmódra. Érzelmeid csatlakozhatnak ehhez a bizalmatlansághoz, aggódáshoz, unalomhoz, kételkedéshez vagy bármi máshoz, ami felmerül benned. Ne állj ellent az ilyen érzelmeknek! Ezek a választáshoz kapcsolódó régi, megszokott érzelmek. Értelmed azzal teszi fontossá magát, hogy elutasít. Éveken keresztül hűséggel szolgált, hiszen a kellemetlen dolgokat távol tartotta tőled. Kérdés az, hatékonyak voltak-e az értelem taktikái? Az értelem sikeresen tehet eszessé, de ettől még aligha leszel képes boldoggá, kiteljesedetté és önmagaddal békében élővé lenni. Merlin nem száll vitába az értelemmel. Minden vitát a gondolkodás okoz, de a mágus nem gondolkodik. Csak lát. Ez a varázslat kulcsa! Mindazt, amit meglátsz belső világodban, megvalósítod külső világodban is. Élj együtt ezzel az első leckével, engedd a bölcsesség cseppjeit belső éned titkos mélységeibe szivárogni, és figyelj. A mágus benned van és egyetlen dolgot akar: megszületni!